Tiltakozás az egész napos iskola ellen

Amikor én elsős voltam, meg másodikos, szóval kisiskolás, emlékszem, nem volt ennyi tananyag, és nem kellett otthon órákig, estébe nyúlóan kínlódni a betűkkel, számokkal. Azóta eltelt majd negyven év. Felgyorsult a világ. És már a gyermekeinket is pörgeti: egyre rövidebb idő alatt egyre több információt kell a fejükbe gyömöszölni, megerőszakolva naponta 5-6 órában fejletlen személyiségüket és sárba tiporva ezzel érdeklődésüket a világ csodái iránt, mint az olvasás adománya és a matematika. Senki sem tanítja meg őket hatékonyan tanulni és vágyni az újabb ismeretekre. Ez az egész már önmagába véve is nagyon szomorú. A tárgyi feltételekről már nem is beszélve. A mi gyerekeink így is napi nyolc órát sínylődnek neonnal megvilágított, zsúfolt helyiségekben, s rossz idő esetén komoly kihívás a pedagógusnak, hogy el tudja őket órákon keresztül foglalni. Ja, hogy vannak olyan társadalmi helyzetű, európai normákra nehezen szocializálható népcsoportok kis hazánkban - egyre nagyobb számmal - akik képtelenek magukat értelmesen elfoglalni? Azért még nem kellene törvényi szinten az egész társadalmat karámba kényszeríteni. Legyen ilyen iskola, meg olyan is? Ez jó ötlet a városlakóknak. De nem mindenki lakik városban. A kis falvak pedig lassan még azt az egy szem általános iskolájukat sem képesek rendesen működtetni. A vidéki gyermekekkel ki törődik? Köszönöm, hogy elmondhattam!