MEMORANDUM CASSOVIENSE ANNO 2012

#33: Balassa Zoltán - Félszekrény

Kedves Csémy Tamás és Balassa Zoltán!

Bár nem ismerem személyesen Önöket, de csallóközi ismerőseim által ismerősen hangzik a nevük. Én egy budapesti egyszerű asszony vagyok, aki küzd a maga életével. Nem nagyon van szava a Nagy politikában. Tapasztalni, látni azonban látok és megértek megnyilvánulásokat. Asszonyként azonban másképp látom a dolgokat, mint a férfiember. A politikához nem értek, de azt látom, hogy, a mai politikában országhatáron túl és innen nincs igazi személyiség, aki valóban a nemzet egészének érdekeiért és a kis ember méltóságáért, nemzeti értékeinkért szállna síkra. (Pedig a Sólyom lenne jelképünk…)

Gazdasági alapokon van kormányzás, ami mint látjuk, ebben a formában kivérezni látszik, hiszen évezredeken keresztül fújták ezt a lufit. Mára bebizonyosodott nem ebben van az emberiség létének célja. Az EU-nak pedig nem érdeke a kisebbségi ügyek rendezése. Még Belgium is küszködik ilyen gondokkal, pl.flamand-vallon konfliktus. De megemlíthetnénk a franciákat is, sőt a Skótok is ki akarnak válni a nagy angol testből. Ezért fölösleges onnan bármi támogatást várni…

Uraim! Személy szerint nagyon megörültem ennek a kezdeményezésnek. Régóta várok rá! Nem tudom, Budapestről mit számít egy asszony szava, de a szív erős és kötődései vannak az ország határain túlra, ahol többek között ősei is éltek. Ez igaz az erdélyi vidékre is.(Mindenkinek megvan a személyes történelme…)

Mindig azt éreztem nincs elég erő és összehangolt kívánság a határon túl rekedt magyarság részéről, hogy egyszerre és egységesen lépjen fel a belső területen maradtakkal. Hiszen mit tehet belülről a magyar, ha a kint rekedtek nem akarják az egységet ugyan olyan módon és elég hangosan. (a petíció támogatottsága Budapestről igen magas, tehát egyértelműen nincsenek magukra hagyva..)

Nem vagyok az Önök helyzetében, nem is ismerem azt az érzést, amivel Önöknek együtt kell élniük. Csak azt tudom milyen innen a családomnak Önök nélkül élni… Őseink szellemisége és lelkisége azonban azonos módon indítja meg a szíveinket és elménket. A múltban sem a kis embereket kérdezték meg mit akarunk, hanem a nagy politikusok „rendezték” ügyeinket, s írtak alá ilyen- olyan szerződéseket, ilyen- olyan nyomásra. Ebben az esetben kérdés meddig kell még a „tűz közelében” lévőkben megbízni?

Most azonban látni kell, IDŐ van! Mindegy mikor vannak választások, a lényeg, hogy elindul egy folyamat, ami bármikor életre kelhet és megvalósulás lesz belőle. Jókai Mór, Petőfi Sándor, ha tovább szürcsöli a kávét a kávéházban, mert ott jó meleg van s félti az egy szem zakóját, téli kabátját, hogy a tavaszi esőben elázik, tönkremegy, lemaradtak volna a pillanatról. Magyar Nemesek álltak az ügyük mellé, nem azért, hogy még több pénzük legyen belőle és anyagi biztonságukat alapozzák meg, de Ők adtak pénzt, ha kellett! Igaz, tudjuk mi lett a vége 1849-ben… Gróf Batthyány Lajos a „HAZÁÉRT” az ajkain nézett szembe a sorsával.

..de még egy dolgot tudunk: azóta MAGYARUL beszélünk s meg maradt Nemzetünk!

Ez a petíció minden megfogalmazásával, kívánságával nagyon emberi és őszinte. Méltó a támogatásra és továbbra is bízom abban, hogy adott pillanatban-minden kiszakított magyar földön élő ember emelt fővel vállalhatja magyarságát megéléshez,- megérkeznek a megfelelő személyek, akik szívügyöknek tekintik az ügy mellé állást, oly módon, hogy az a szlovák embereknek is megelégedésére szolgáljon! Az Autonomia létrejötte létkérdés.

S ha ez egyszerre történik a Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, Dél és Őrvidéken, s mindenhol, ahol lábbal tiporják a magyarság létjogosultságát, no, az a pillanat az, mely legszebb álmainkban él…s példa más nemzeteknek! Bízom abban is, hogy Magyarországon is megkapja minden Nemzetiség méltóképpen az Őt megillető elbánást, és békében tudunk egymás mellett és egymással, egymást segítve élni az emberiség szívbéli fejlődését szolgálva! Ahogy ez a történelem során már megtörtént.

Minden Jót Kívánok! R. Szilvia