Kizárólag az énekelni/zenélni tudó személyek énekelhessenek/zenélhessenek fizetségért!

Tisztelt Fülöp Adrián!

Végig olvasva a petícióját és a vitájukat a másik oldallal, azaz a vendéglátósokkal és a hallgatósággal, először nem tudtam, sírjak-e, vagy nevessek.

Aztán összeszedtem magam és lenne náhány észrevételem, különös tekintettel az utolsó hozzászólására:

- Mivel valószínűleg havány lila fogalma sincs, hogy a vitapartnereinek kocsmája, étterme, vagy zenekara van-e, kötve hiszem, hogy őket kevésbé érintené a dolog, sőt! Mint fentebb írta, Ön külföldön dolgozik, tehát Önt nem is érinti a kérdés, elég valószínűtlen, hogy akiket érint és hozzászólnak, ők lennének pofátlanok. Még az sem tiszte Önnek, hogy eldöntse, hogy a másik hozzászólónak éppen milyen étterme lenne, vagy milyen színvonalon zenélne. Ön írt egy petíciót egy olyan témában, ami legkevésbé Önt érinti, holott nem hazánkban lép fel és mást nevez pofátlannak, akit valamely oldalról érint a kérdés. Miért kéne beleszólnia? Ön a legkevésbé érintett.

- Csípőből letegezi a hozzászólót, aki magázó formulát használt. Ez is elárul egy dolgot Önről és nem éppen pozitívat.

- Előadják fentebb, hogy micsoda hosszú évek alatt készültek fel a vizsgára, ami 50 kötelező és talán 200 választható számot jelent és Ön szerint semmiség az egész. Az az érzésem, valaki nem mondd igazat! 

- A vizsgadíj semmiség az Ön állítása szerint. Ha egyszer nincs ilyen vizsga hosszú évek óta, akkor elég merész dolog ezt állítani. Ha újra bevezetnék, ismerve a hazai viszonyokat, nagy valószínűséggel nem két fillér lenne, akár 6 jegyű számról is beszélhetünk. Lépjen már ki az elmúlt rendszerből és a nosztalgiázásból és térjen vissza a realitás talajára!

- Miért lepi meg ennyire, hogy a vendéglátós profitot akar? Bármily meglepő is az Ön számára, a sarki talponálló és az ötcsillagos szálloda tulajdonosa is a profitért dolgozik.  Ismét ki kéne lépni az előző rendszer bűvköréből, mikor minden állami kézben volt és visszatérni a realitás talajára. Sok minden megváltozott! Ma már nem jön állambácsi és fedezi a hiányt, minden költséget, a sok féle adót ki kell gazdálkodni és a tulajdonosnak is meg kell élnie. Ébredjen fel! 

- Fentebb többen említették a piac törvényeit is. Ön ezt is figyelmen kívül hagyja. Nekünk nem papírra van szükség, hanem zenekarra és elfogadható árra. Azt se hagyja figyelmen kívül, hogy a régmúlt időkben nem volt sem jogdíj fizetési kötelezettség, sem adó és/vagy járulékfizetési kötelezettség. Amit kialkudtam a zenésszel, az annyi volt. Most ha megbízási szerzőséssel veszem fel, akkor fizethetem a járulékait, ha vállalkozása van és jobban megy neki, akkor az ÁFÁ-t, plusz mindkét esetben a jogdíjat. Evidens hogy ha két ugyanolyan kaliberű zenekarról van szó, nem azt veszem fel, akinek papírja van, hanem amelyik kevesebbet kér. Ismétlem, térjen vissza a realitás talajára! Még mindig az "anno"-val példálózik, ami elmúlt és nem tér vissza és nem is kell, hogy visszatérjen.

- Ha már a piacnál tartunk, egy másik aspektusa a kereslet és kínálat. "Anno" ez is másképp működött. Ma nincs értelme olyan zenészt foglalkoztatni, ami mindet tud egy kicsit. Sokkal érdemesebb tematikus hétvégéket tartani és egy adott stílusra fókuszálni, mert ez teltházat csinál. Ez esetben több, mint felesleges, hogy a banda tudja a ciszmol akármit és papírja legyen róla, ha mi latin estet szeretnénk tartani. Feldobok egy hirdetést valamelyik közösségi oldalra és két óra múlva válogathatok az adott stílussal és csak azzal foglalkozó zenészekből. Minden szintű és stílusú zenészből olyan mértékű túlkínálat van, hogy nem fog mind jó pénzért helyet találni. Vagy lejjebb mennek az árral, vagy felkopik az álluk. Ha mind megcsinálná a papírt, akkor sem lenne másképp.

- Azzal érvelni is nevetséges, hogy pár gépzenés miatt kéne visszavezetni ezt a vizsgát. Ezekből kevés van és nem éttermekben zenélnek, hanem ahogy Ön is említette, sarki kocsmákban.  A jó képességű zenészekkel Dunát lehet rekeszteni, énekesekből meg határ a csillagos ég. Ma már bárki találhat magának énektanárt, zenetanárt és magánórákon elsajátíthatja akár sokkal magasabb szinten a zenélést, mint Önök az elmúlt rendszerben.

- Nagy elánnal tagadják, hogy szerepet játszana a piaci helyzetük tekintetében a koruk. Ez bizony óriási tévedés! Saját tapasztalatból mondom, egy egészestés, hajnalig tartó rendezvényre válogatásnál a 60 és feletti korosztályt eleve kizárom. Nincs szükségem olyan zenészre, akiről már két szám után patakokban folyik a víz és a második szünte után már csak lassú számot tud énekelni, mert nincs levegője. A vendégek többsége sem erre a korosztályra kíváncsi, ha az illető nem a néhány hasonló korú világsztár egyike.

- Minden vendéglátóhely a vendégkör igényei és a pénztárcájához mérten választ előadót és a zenés estek sűrűségét is ez határozza meg. Értelem szerűen a hétköznap déli menüztetéshez nem kell zenekar.

- Nagyon sok helyen a sok macera és jogdíjak miatt egyszerűen asztalokkal telepítették be a fennmaradó helyet és betesznek egy cd-t, vagy alkalmaznak a hétvégére egy dj-t, esetleg lehetőséget adnak egy kezdő dj-nek ingyenes bemutatkozásra. Persze ha a hely stílusába a dj passzol.

- A vendéglátóhelyeket rengeteg kezdő, fiatal csapat keresi meg, hogy szívesen bemutatkoznának ingyen, heti rendszerességgel kapok demókat. Miért fizetnék azért, amit megkaphatok ingyen is? Illetve azért nem ingyen, mert a jogdíj alól ez a lehetőség sem mentes. Miért akarják Önök a saját önös érdekük miatt hátrányos helyzetbe hozni a fiatal zenészeket, illetve anyagilag hátrányos helyzetbe hozni a vendéglátósokat?

Summa summarum ez az egész petíció egy elmúlt, sok tekintetben nem túl dicső korszak egy szeletének visszaállítására készült, amit pár méregdrága, többségében nem is érintet - külföldön dolgozó - zenész kívánja. Mi vendéglátósok és a zenészek többsége sem szeretné, hogy többletköltséget és kötelezettséget rójanak ránk.