Elegünk van Parászkából!

A mai nemzetközi jog egyik legelismertebb elve az önrendelkezési jog. A népek önrendelkezési jogának elismerése a nemzetközi kapcsolatok második világháború utáni fejlődésének fontos eredménye. Ennek ellenére, ezen alapjognak széles körben elismert meghatározása ma sincsen. Az utóbbi években elfogadottá vált azonban az a nézet, miszerint az önrendelkezési jognak külső és belső formája egyaránt létezik. Belső formájának tartalmával kapcsolatban az utóbbi években számos vita született. I. Az önrendelkezési jog – meghatározatlan nemzetközi alapelv Az ENSZ Alapokmányának 1. cikke megfogalmazta: az Egyesült Nemzetek egyik fő célja az, hogy a nemzetek közötti baráti kapcsolatokat a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog tiszteletben tartásával fejlessze. A gyarmati uralom felbomlása. Az önrendelkezési jog ENSZ-gyakorlatban kialakított fogalma hagyományos értelmében a gyarmati uralom alatt élő népekre vonatkozott. A második világháború befejeztével elkezdődött az ún. dekolonizációs folyamat, amelynek alapján a különbözö gyarmati területeken élő népek függetlenségüket vívták ki. A háború utáni első két évtizedben a volt gyarmati területeken, már 66 önálló állam jött létre, a hatvanas évek végére pedig a gyarmati rendszer felbomlása befejeződött.¾ 1 Az 1960. évi Nyilatkozat a gyarmati országoknak és népeknek biztosítandó függetlenségről¾ 2 megállapítja, hogy „valamenynyi népnek jogá- ban áll teljes szabadságát megvalósítani, szuverenitását gyakorolni és nemzeti területét megvédeni”, illetve hogy „minden fegyveres akciót, vagy a függő népek ellen irányuló bármilyen megtorló intézkedést meg kell szüntetni”. Az ENSZ Közgyűlésének, ugyancsak 1960.- ban elfogadott, 1541. számú határozata előírja azt a három módszert, ahogyan az önrendelkezési jogot alkalmazni lehet. Ennek megfelelően, a gyámsági vagy az önkormányzattal nem rendelkező területeknek jogukban áll új, független államot létrehozni, szabadon egyesülni független, már létező állammal, vagy szabadon integrálódni már létező államba A két fenti határozat révén az önrendelkezési jogot a gyarmati területeken élő népek tagadhatatlan jogaként ismerték el. Az önrendelkezés, mint alapvető emberi jog. Az 1966-os év új fordulatot hozott. A Polgá- ri és Politikai Jogok Egyezségokmányában, valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányában az önrendelkezés valamennyi nép jogaként fogalmazódik meg: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre.