Kiállás Bagdy Emőke egészséges pszichológiai nézetei mellett!

Tisztelem Bagdy Emőke professzorasszonyt mint tudóst és mint embert. A szóbanforgó vitában - amit inkább acsarkodásnak neveznék - vele értek egyet, eszerint éltem, és most, életem végefelé, visszagondolva, a különböző pédákat végignézve, ugy gondolom, hogy - kisebb, részletkérdésektől eltekintve - az én adott helyzetemben jól döntöttem. Mert sokszor hiába van joga valamihez az embernek, ha a dolgok konstellációja nem engedi meg, hogy éljünk vele, és ilyenkor sulyozni kell! Nem lehet vakon egy elvi tételhez ragaszkodni. - A bősz jogvédőktől egy mukkot sem hallok a gyerekek jogairól, alapvető, elemi szükségleteiről, ami az egészséges testi-, lelki-, szellemi- szociális fejlődésük fundamentuma lenne, pedig ez is van olyan fontos, mint a nők jogai általában. A nehézséget a két jog optimális összeegyeztetése - a mindenkori külső és belső lehetőségek keretei között - jelenti. Csak mig a nők jogainak érvényesitésében, a prioritások sokszor igen nehéz meghatározásában, a feltételek kiharcolásában maguk is tevékenyen részt vesznek/vehetnek, addig a gyerekek védtelenek, kiszolgáltatottak, az ő jogaikat elsősorban (!!) az anyáknak kell/ene képviselniük. Tehát egy nő ha anya, a felelőssége sokszorosa mindenki másénakl! Végezetül József Attilát idézném, bár nem ugy látszik, hogy a harcos jogvédők mások véleményét tiszteletben tudnák tartani - az elfogadás szó meg itt már eszembe se jut. Az a kis szerencsétlen "is" kötőszó egy ideje nagyon kiüzetett az eszmecserék/viták/polémiák /már sokszor nem tudom, mikor mit minek nevezzek/ porondjáról. - Tehát: József Attila, Éva Éva, vigyázz, magadat nagyon el ne takard az eszeddel. Játszd, ami vagy - ne tulozz, meglásd, megkeres Ádám Tisztelettel Erdeiné Szabó Erzsébet.