IGAZSÁGOT GERÉB ÁGNESNEK!/JUSTICE FOR ÁGNES GERÉB!


Vendég

/ #531

2015-03-24 13:27

Üdv!
Sok helyen érdeklődtünk már mit tehetnénk, de sehonnan nem jött kielégítő válasz.
A minap derült ki, hogy a férjem és én gyermeket várunk. Ezelőtt is voltak menstruációs zavaraim, ezért nem gondoltuk volna, hogy ez miatt marad el ilyen sokáig, de elkezdett nőni a hasam, kb. már a 20. hétben járunk. A mi kapcsolatunk pszichés szempontból is nagyon különleges, ugyanis két percet sem tudunk külön tölteni egymástól, külön helyiségben sem tudunk ennél tovább tartózkodni, zárt ajtónál ennyit sem, wc-re is együtt járunk. Nagyon szeretjük egymást. Ha megpróbálnak "elválasztan minket egymástól", idegösszeroppanáshoz vezető pánikromham lép fel mindkettőnknél. (Tudom, hogy ez képtelenségnek hangzik de egy kicsit sem túlzok, mindent szó szerint mondtam!) Csak a rendszer miatt nem akartunk gyereket, ugyanis most, hogy kiderült, hogy babát várunk, nagyon boldogok vagyunk és szeretnénk felnevelni, de ezt a mostani rendszer nem engedi nekünk, ezért vagyunk teljesen kétségbeesve. Az állam még a támogatásokat is megvonná tőlünk, mivel orvosi pecsétek kellenek ahhoz, hogy megkaphassuk ezeket. A múltban rengeteg traumatikus élmény ért, ami miatt az életünket is veszélyeztető tények elé vagyunk állítva. A helyzet az, hogy a várandósokat úgy kezelik, mint a súlyos betegeket. A várandósság nem betegség és a szülés nem műtét, a világ legeslegtermészetesebb folyamata, a szükségtelen orvosi beavatkozások csak azért vannak, hogy az orvosok (és a felettük állók termézetesen) minél több pénzt nyerjenek az államtól és a szülőktől, akikben szó szerint betegségtudatot keltenek a terhesség alatt. Mára természetes az anyák, apák számára (hatalmas tiszelet a kivételnek!!!), hogy a terhesség és a szülés egyenlő a kórházzal, az orvosokkal, a fájdalommal, az ide-oda rohangálással, és a stresszel. Pár nappal ezelőtt érdeklődtünk egy fórumon Geréb Ágnes ügyében, mivel hiába kerestük az interneten, nem találtunk tavajinál frissebb cikket Róla, és hatalmas megdöbbenés, felháborodás fogadott bennünket. Hatalmas vita tört ki, ami szinte teljesen egyoldalú volt, mi voltunk a tömeg ellen. Az egészben az volt a legfelháborítóbb, hogy olyan magyar nők, akiknek gyeremekeik vannak hisztérikus hangnemben szidalmazták Ágnest és munkáját valamint az otthonszülés általános fogalmát. Tehát már elérte a rendszer, amit akart: Sikerült elhitetniük ezekkel az asszonyokkal, hogy ők nem képesek orvosi beavatkozás nélkül szülni. Mindenki azt hangsúlyozta, hogy mekkora a kockázata az otthonszülésnek, mindenki egyoldalúan meg van győződve arról, hogy KELL a kórházi beavatkozás az esetek TÖBBSÉGÉBEN! Mindenki leírta a saját (rémes) tapasztalatait a szülés alatti komplikációkról és arról, hogy a "csodás orvosok miként mentették meg őket" a legtöbb esetben a saját maguk által előidézett komplikációktól. Egy nő még azt is megfogalmazta, hogy mivel a magánorvosa NEM TUDOTT JELEN LENNI A SZÜLÉSNÉL, ezért nem tudott szólni, hogy ne kötözzék le a lábait!!! De aztán leírta, hogy később bejött valaki, aki tudta, hogy ő ezt nem szeretné ezért eloldozta, és ez neki odafigyelést, törődést jelentett. Nem tudom szebben megfogalmazni, köpni-nyelni nem tudtunk a döbbenettől. "Mi ebbe bele fogunk halni." -Gondoltuk elkeseredetten. Azóta is a megoldást keressük, és meg fogjuk találni, a mi babánk nem fog hentesek keze által a világra jönni! Én nem vagyok beteg, hanem gyermeket várunk, és várjuk , tényleg várjuk, de rettegünk. Ráadásul mindkettőnknek közepes szintű agorafóbiánk is van! A nevelőszülők is kaphatnak állami támogatást a gyermekre anélkül, hogy lelki és fizikai kínzásnak lennének kitéve majdnem egy teljes éven át, ami valljuk be, senkinek sem rövid idő. Még vetélés is lehetne a vége vagy szívroham, szó szerint bele is halhatunk mind a hárman!!! (Ismét egy cseppet sem túlzok.) Mi csak boldogok szeretnénk lenni, felnevelni a kicsinket, szerető családként. Hihetetlen az is, hogy Magyarországon azoknak a családoknak is járnak állami támogatások, akik lelkileg, sőt sokszor fizikailag is bántalmazzák egymást és a gyermeket is és azoknak nem, akik mindennél jobban szeretik egymást! Még nem tudjuk mit tegyünk, de összeszedjük a pénzt az otthonszülésre akárhogyan is. Még így is félünk, mivel, hogy az törvényesen végbemehessen, ahhoz is túl sok felesleges kritérium van (És most nem a ténylegesen veszélyes okokra gondolok, ami miatt indokolt lenne kórházban szülni, vizsgálatokra járni). Törvényesen lépni sehová sem tudunk, semmit sem tehetünk, pedig mi csak boldogok akarunk lenni, egy családként és nem akarunk szenvedni/meghalni.