Az emelt angolérettségi 3. részének felülvizsgálatáért

Én is voltam fiatal (hú de rosszul hangzik ez így, leírva... nem érzem belülről sem többnek magam húsznak, de mindegy), szóval tudom, hogy akkoriban az ember nagy hősies csatákat vív minden ellen. Aztán szép lassan kiderül, hogy ami heroikusnak tűnt, az nem volt több, mint kiskanállal vizet merni a Dunából, ami mindenkit érint, arról lassan kiderül, hogy kutyát sem érdekel, ami összefogás volt, arról kiderül, hogy egy maréknyi ember közös piknike volt pár hétre. Ismét nem sikerült megváltani a világot, aztán megy mindenki a dolgára, levonja a tanulságokat, amit tíz-húsz év múlva úgy összesít, hogy nehéz az élet, s nosztalgiával gondol minden egyes magánéleti, munkahelyi vagy épp a gázszerelővel vívott pengeváltás után vissza azokra az időkre, amikor ilyen hatalmas gondjai voltak. Megtanulja, hogy a párbajokat már nem olimpiai párbajtőrrel vagy az Excaliburral vívják, hanem géppuskával meg ágyuval, és ha nem futsz jól, vagy nincsenek atomszilárd bizonyítékaid, akkor ott vérzel...
Egy tanulságot így lassan az ügy végére hadd adjak. Mindenkinek, neked is, nekem is, neki is van egy alapvető jogunk, a ius murmurandi, a morgás joga. Ami a morgáson túl van, ahhoz viszont kevés a nemes cél, a hősies küzdelem. Anno én is tüntettem Bokros és a tandíj ellen, jó buli volt. Ma már jót mosolygok az egészen. A warhol-i 15 perc hírnév megvolt, most jönnek a dolgok hétköznapok. Sok erőt hozzá és remélem senki nem érez sértettséget vagy kudarcot.