Petíció a parlamenti képviselők szabad mandátumának megszünéséről

Nem lenne ezzel a választási rendszerrel semmi baj, ha mi –a választók- vennénk a fáradságot és elolvasnánk, meghallgatnánk a képviselőjelöltek programját. Ha nem dőlnénk be az érzelmekre ható lózungoknak, ha tudnánk tudatosan, hogy a MI FELELŐSSÉGÜNK, hogy kik kerülnek be a népképviseletbe. Mindenki érzi, hogy ez a mostani, valahogyan nincs rendben, de ki mondja meg, hogy mi lenne a jobb? Ki fogalmazná meg a népszavazás kérdéseit? Azt mondod: utálod a politikát, utálod a politikusokat? Csakhogy mióta az emberiség öntudatára ébredt, volt, van és lesz is politika, ami nem más, mint különböző érdekcsoportok érdekeinek érvényre juttatása. Lehet nem szeretni a telet, de az még attól van és lesz ezen az éghajlaton. Ki, kik mondják meg, ki tartozik a néphez és mit is akar a nép? A képviselő legyen felelős a tetteiért a független törvény előtt, de ha szíre-szóra visszahívhatók lennének, akkor soha senki nem tudná végrehajtani a világ legjobb programját sem, hiszen a „vesztesek” ezt soha nem hagynák. Nekünk, választóknak kellene felnőnünk és végre megértenünk, felismernünk a felelősségünket, hogy olyan kormányunk van és lesz, amilyent megválasztunk. Ha el sem megyünk csalódottságunkban választani, akkor tök mindegy minek nevezzük: képviselőválasztásnak, vagy népszavazásnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy négy évig kussolnunk kell. Itt az ideje, hogy megtanuljuk megvédeni az érdekeinket, szakszervezetekkel, erős civilszervezetekkel, ha kell határozott fellépésekkel, petíciókkal, tüntetésekkel, –megsúgom, ez is mind politika, -amit annyira utálunk- és ezért tartunk ott ahol most vagyunk. A politikát nem utálni kell, hanem okosan élni vele.
Elnézést, de nem írom alá, mert nem szeretem az anarchiát…