Védjük meg a Római-partot!

Egyetértek azzal, hogy a Római part Budapest egyik kiemelt értékű területe, amely megérdemli a gondoskodást, a védelmet. Azt is megértem, hogy emberek ezrei, akik a Római parton töltöttek sok kellemes órát, napot, hetet, sőt éveket, sportoltak, társasági életet éltek, először sétáltak, csókolóztak a szerelmükkel, nosztalgiával gondolnak vissza arra az időre, amikor a Római part az volt, ami emlékeikben elevenen él. Ez az emóciónális kötődés sohasem fog múlni és ez nagyon rendben van így.
Ugyanakkor nem lehet letagadni azon változásokat, amelyeket a történelem hozott.
A volt szocialista nagyvállalatok hétvégi üdülői, a tanácsi, szakszervezeti, vagy éppen sportegyesületi kezelésben lévő állami tulajdonú ingatlanok állaga rohamosan csökkent. A legtöbb korábbi tulajdonos tönkrement, ingatlanjaik az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Vállalathoz kerültek. Gyors pusztulásuk törvényszerű volt, mert az ÁPV sokkal rosszabb tulajdonosa, vagy kezelője volt e területnek, mint korábbi tulajdonosai, hiszen rákölteni egy fillért nem akart, de a lehető legnagyobb pénzt kívánta kivenni belőle… (Betört a kapitalista szemlélet – a profitszerzés fetisizálása.) Az ÁPV nyílt pályázatokon hirdette meg ezen ingatlanokat.
Nagy érdeklődés nem volt a meghirdetett területek, épületek, csónakházak megvétele iránt, mert – már nem társadalmi közpénzekből, hanem magántőkéből történő - rendbehozataluk, fenntartásuk és – piaci alapon való - üzemeltetésük olyan mérvű drágulást hoztak, amelyet a volt bérlők, pihenni vágyók, sportolók nem voltak hajlandók megfizetni, inkább kihasználták a világútlevél adta új lehetőségeket.
A korábbival azonos funkció (csónakházak, illetve egyéb sport- és pihenő telepek üzemeltetése) miatt nem volt jelentős kereslet a Római-parti ingatlanokra. Ez alól csak azok a területek képeztek kivételt, amik ma is különböző bankok, biztosítók, közműcégek birtokában vannak. Ezért az ÁPV, a Fővárosi és a III. kerületi Önkormányzatok asszisztenciái mellett feladták az eredeti funkcióhoz való ragaszkodásukat, és a jogszabályi keretek betartása mellett, engedélyezték a terület lakóparkokká való alakulását. A terület átminősítése lakóövezetté azért nem valósult meg, mert akkor az árvízvédelmet biztosítani kellett volna.
Tehát igaz az, hogy a Római-part hullámterébe költözött emberek tudták, hogy árvízvédelmet nem kapnak, ugyanakkor az Önkormányzat „elviselte” a terület funkcióváltását (üdülőből lakó funkcióvá alakulását).
Tette ezt azért, mert látta a folyamatot, hogy a Római part sport és üdülő épületei pusztulnak, a korábban zsúfolt kerthelyiségek, kocsmák, de maga a part és a DUNA is elnéptelenedik, azon tömegekhez képest, ami a Római partot korábban jellemezte.
Nem kéne úgy tennünk, mint ha a kommunista szombatok, a brigád kirándulások és pártüdülések intézményének összetartó ereje még ugyanolyan számban vonzottak volna a Duna-partra embereket, mint a leköszönt egypártrendszerben…
Szóval a Római part általános hanyatlása és a funkcióváltás lehetősége felkeltette azon tulajdonos-jelöltek és befektetők érdeklődését, akik vállalva a beköszönő árvíz veszélyét, hajlandóak voltak a romokat, a dzsumbujokat, felszámolni, akik előzetesen egyeztetett, benyújtott és elfogadott, jogerős rendezési tervek alapján revitalizálták az elhagyott ingatlanokat. Területet rendeztek, pl. 5 x 240 méter, leírom, hogy nehogy elírásnak vélje valaki: ötször kétszáznegyven méteres alapterületű telkeket összevontak, egyesítettek, közművesítettek, parkosítottak, utakat, járdákat építettek, elvi és jogerős építési engedéllyel üdülőnek nevezett lakóépületeket építettek, és jogerős lakhatási engedéllyel, állandó lakósként a területre beköltöztek.
Az ilyen ingatlanok előtt rendezett a part, a galériaerdő, mert az új tulajdonos összeszedi, vagy szedeti a nem hullámtérből érkező sétálók, kutyafuttatók, kerékpározók, sportolók, parton napozók, heverészők által hátrahagyott szemetet, kutyaürüléket, uszadékfákat, patkány tetemeket.
Hogy érthető legyek: tessék megnézni a Kossuth Lajos üdülőpart 83-85. szám alatti, volt Állami Pénzverő által hátrahagyott omladozó épületeit, telkén lévő dzsuvát és az előtte lévő partszakaszt, összehasonlítva a tőle 2 telekre lévő Kossuth Lajos üdülőpart 80. szám alatti ingatlannal, (amit Holiday Beach szállodaként utál a „nagyközönség”, mert a magyar irigység nem a szépet és jót nézi, hanem azt, hogy annak a tulajdonlása mekkora tőkét igényel és azt az illető hogyan is szerezhette.)
Szeretném leszögezni, hogy a csónakházak lerombolói és lakóparkok kialakítói nem kizárólag ugyanahhoz a halmazhoz tartoznak. Bizonyára vannak olyanok, akiket kikényszerítettek a szocializmusból örökölt bérszintű bérleményekből és vannak, akiknek ez mai napig tartó sérelmük. De az tagadhatatlan, hogy a történelmi változások kerekét semmiféle szerzett jog és érdek nem fogja megállítani, de még lassítani sem. A 3 forintos kenyér és tej ideje örökre elszállt, ugyanígy múlttá váltak a korábbi bérleti és szolgáltatási díjak is.
És még egy fontos tény: pont a lakóparkok NEM igénylik az árvízvédelmet, hiszen ők ezt a kérdést is – szinte kivétel nélkül – megoldották maguk. Tehát a gát kérdése nekik kevésbé fontos. Sem fix, se mobil. De még a helye sem fontos. Egy a lényeg: a part legyen rendezett, szeméttől, szúnyogtól, patkánytól, PET-palacktól, energiaital doboztól mentes, piknik szemetektől, egyszóval parkosított.
Ha jól értem, akkor a szerveződők legnagyobb féltett kincse az értéktelen növényzetből álló galériaerdő. De azt maga a petíció megfogalmazója is elismeri, hogy a tervben szerepel a fásítás, füvesítés, parkosítás, mint megvalósítandó feladat. Akkor mi a baj? Hogy a meglévőknél nemesebb, a most gyalogos, kocogó, kerékpáros, kutyafuttató által használt 2 m széles bitumen járda helyére, szakemberek által megtervezett és megépített park, sétány, partszakasz kerülne? Valóban csak az lehet a szép, amit a természet alakít ki? Amit emberi elme és kéz alkot, azt el kell vetni? Mi a baj, mert valójában a jelenlegi növényzet kiváltása egy tudatos parkosítással, az nem lehet…???
Egy valamihez még szeretném a véleményemet fűzni:
„A hullámtéri ingatlantulajdonosokat még senki nem kereste meg, hogy szálljanak be a költségekbe.”

o Mit is kell ez alatt érteni?
o Mennyivel gondolják a petíciót megfogalmazói a hullámtéri ingatlantulajdonosokat beszállásra bírni?
o A teljes összeg hány százalékára gondolnak?
o És ha ezt (teljes, vagy részben) befizetik a kiszemeltek, akkor mekkora pénzt szedhetnek be a mostani nyúlgáton túl élőktől, hogy az árvízvédelmet ezentúl tőlük nyújtják, hiszen övék lesz a gát? Vagy azt azért nem? Fizessenek úgy, hogy semmi közük nem lesz a gáthoz?
o Volt-e már példa arra a világon bárhol, hogy egy főváros árvízi védművének áthelyezése okán magánszemélyektől hozzájárulást kérnek?
o Tudják-e a petíció elindítói, hogy a Római-parti hullámtéren élők az ország legmagasabb építmény és telekadóját fizetik (épületre 1770 Ft/m2, telekre 130 Ft/m2), az éves adóbefizetésük 2,2 milliárd forint?
o Tudják-e a petíció beadását szorgalmazók, hogy ezt az adót a hullámtéren élők 2007 óta fizetik, azaz a légből kapottan feltupírozott összegnek már többszörösét előre befizették, mégsem kapnak érte semmit? (A zaj, a tömeg és szagterheléseken kívül…)
Az a demagóg beállítás, hogy a dúsgazdagok megint jobban fognak járni a szegény adófizetők közpénzéből és ezért ne legyen gát, azért hamis, mert idáig azok a nem dúsgazdagok fizettek és évről-évre többet fizetnek, amiért nem kapnak semmit, még az alapvető árvízvédelemhez fűződő jogot sem.
Szerintem a dögöljön meg a szomszéd lova álláspontról el kell mozdulni és fel kell venni azt a gondolatiságot, hogy ma Te segítesz nekem, ezért biztosan számíthatsz arra, hogy holnap én segítek Neked, és ezt követően együtt iszunk egy sört az új Római-parti sétányon (akár árvíz idején is…)