Bocsánat kérés Izraeltől.

Nem tudom, hogy a fiatalabb korosztály mennyire van tisztában az un. "népbíróságokkal", azzal, hogy Magyarországon 1945 után brutálisan sok embert ítéltek el háborús bűntett miatt. Többet, mint Németország, Franciaország, Lengyelország stb. és a II. világháborúban érintett országokban összesen…

Érdekes, hogy a második világháborút követően Franciaországban egyetlen egy olyan ítéletet hoztak, amely az emberiesség ellen bűnök jegyében született meg. Abban az országban, ahol 1942 óta a Pétain vezette Vichy-féle bábkormány volt hatalmon. Pedig 1942 és 1945 között francia rendőrök és csendőrök tízezrei vettek részt a deportálásokban. Pld. A francia rendőrség 4500 alkalmazottja 1942. július 16-án egy nap alatt több, mint 13 ezer zsidót tartóztattak le az úgynevezett Vél d’Hiv razzia során. Vél d’Hiv egy kerékpáraréna (vélodrome) volt az Eiffel-torony közelében, itt gyűjtötték össze és várakoztatták a francia hatóságok napokon át az elhurcolt embereket. Közülük több mint 8000-en a Drancy-i táborba kerültek, ahonnan koncentrációs táborokba deportálták őket.
Ehhez képest felháborító volt kb. 1 éve, hogy a liberálisok felbújtására Franciaország oktatta ki Magyarországot, azt a Magyarországot, ahol vérlázító módon 1945 és 1949 között a népbírósági perekben több mint 27 ezer elmarasztaló ítélet született. Ebből közel 500 halálos ítéletet hoztak, amiből közel 200-at végre is hajtottak. Ez a szám több, mint amennyi ítélet összesen született a tengelyhatalmaknál beleértve a németországi nürnbergi pereket is.

Nem véletlenül mondja a népbírákról a magyar köznyelv, s köztudat hogy: vérbírák. Vérbírák, akik gond nélkül ítéltek halálra ártatlan emberek százait a koncepciós perekben.
A népbíróságok eljárása súlyos justizmord volt.

Ennek feldolgozásával a politika és a jogtörténet még mindig adós...