deviza alapú csalás ellen

N. Pető ’Szigethy Ilona, Szigethalom
Köszöntöm, Kedves Péter!
... és mindazokat, akik az állítólagosan svájci- illetve más deviza hiteleknek nevezett kölcsönöket felvették, ám abból fityinget sem láttak, s visszajelzést sem kaptak (kaptunk) hogy az adósságot, amelyért felvettük svájci- vagy más deviza pénznemben megkapták volna az illetékesek. Én pld. az egyik régi OTP- tartozásom okán vettem fel, mert arra beszéltek rá; ám visszajelzést nem kaptam róla, hogy azt valóban svájci pénznemben egyenlítettem ki; ám a kamatos kamatot- Uzsora- kamatot már abban számfejtették. S ebbe akarnak belefojtani engem is, s más hasonlóan járt magyar honfitársakat! Öt évig fizettem a törlesztő részletet, s nem hogy lecsökkent volna, hanem már most a négyszeresére (!) emelték- számolták az általuk vélt- tartozásomat! A nyugdíjam nekem is kevés, a megélhetésemet veszik (vennék) el gyalázatos számfejtéseikkel, jogtalanul! Nem akarom ezt hagyni én sem és ne hagyja más se, mert a kölcsöket adó-, s azokat felsrófoló Bankok "telhetetlen- papzsákjait" soha nem fogjuk tudni így megsemmisíte(t)ni! A jó Istenhez fohászkodom én is, ám ez kevésnek bizonyul a mai világban. Talán ő is átpártolt ezekhez a kizsákmányolásra törekedő, megátalkodott honfi(?)társainkhoz!
Reménykedem, hogy még sem, s vissza tekint reánk is, a segítő kezét nyújtva felénk, melyben a tényleges megoldást adja nekünk, s akik ezeket művelték; azoknak a fejére koppant!!!
Ebben a reményben küldöm alábbi imám ...

N. Pető ’Szigethy Ilona, 2315.
Szigethalom, Katona J. u. 22

szigethyilona@gmail.hu
hu.netlog.com/ilonapetoszigethy
06.20.997.2345 * 06.70.422.2239
* * *
HELYZETJELENTÉS, A XXI. SZÁZADBÓL!

KAMATOS- KAMATOK, „KISEMBEREK” GYILKOSAI!

IMA: - Segíts nekünk,
Uram, Istenünk!
Add; jóvá tehessük,
amit magunk ellen
ostobán vétettünk!

Bíztunk Uram,
az anyagiakban, s
embertársainkban,
kiknek, óh, Uram
felvitted a dolgát,
s szereztél nekik,
sok ostoba szolgát.

A „testvéreinknek” …
Mert saját véreink, s
nyomorba döntenek
lám: honfitársaink:

Könnyet sem ejtenek,
csak élik napjaik,
s szűnnek gondjaik,
uzsorás(kamatos)kamattól,
amit „mi” fizetünk …
Magyarnak, bús magyar!

Fenn’ honfitársaink,
a bársonyszékeken;
ülnek, s az ég felé
küldik imáikat, hogy;
erőt adsz nekik:
mit tőlünk elveszel!

Míg aprópénzeink
(is) ölükbe hullanak,
hajtják a kamatot:
kamatos- kamatot, a
„deviza”(svájci)hitelek.

Amelye(ke)t ostobán
oly régen felvettünk, s
évekig fizettünk: s mely:
nem hogy elfogyott;
de úgy gyarapodott, hogy:
duplájára (triplájára)
ma már négyszeresére!
nőtt! (ő szerintük!)

Nekik ez mind remek!
Nekünk meg borzalom!
Mondd, minden hatalom
muszáj: ÖVÉK legyen?!

Undor történelem,
amit ma megélünk,
s az, hogy a holnaptól,
mint tűztől, úgy félünk!

Utcákon a nyomor,
tereken mord horror!
Az Országházba meg:
”milliárdos” bemegy,
s vigyorral sustorog:

A nagycsaládosokról,
meg a „balsorsokról” -
és ott bent a ’házban
a sok- sok rokonról!

Kik kezeket mosnak,
no persze, egymásnak,
ujjakat (!) mutatva
rászorult családnak!

- Lakáscsere n(s)incsen,
hiába kilincsel;
a szaporodó (!) család!

A Hitel- háza(i)kat
pedig lefoglalják … s
szülőket, gyermeket
nyomorba taszítják!

- Óh, Uram Istenünk!
Fordíts egyet ezen:
s akik ma kint élnek
utcákon, tereken:
találjanak „HAZA” …

S akik, lám „odabent”
olyan jól elvannak:
tedd, hogy lakoljanak!

Semmi- kicsi pénzzel,
nyomor- ruházattal;
küld ki az utcára,
küld ki a terekre:
s ne légy tekintettel,
(gy)alázó felnőttre!

Amint „ők” sem nézik,
sőt; ki is „filézik”
a családfenntartót;
a rokkant aggastyánt;
betegségben sínylőt -
és az Apját, Anyját -

Nevetséges (!?) bérrel,
(gy)alázatos (!) hévvel,
”lét- minimumokkal”
Nyugdíjast, Beteget,
Picinyt és Tiniket -

Iskolásokat, Pedagógusokat!
Színészt, Művészeket,
s Irodalmárokat; és
Orvost, s Nővérkét -
ha nem „hason- szőrű”!

- Mondjad, jó Istenünk:
Neked ez nem szörnyű?!

Neked, aki „anno”
úgy terveztél EMBERT,
hogy egyformán éljen:
s jelent - majd jövőben
boldogan regéljen …

Ne legyen szolgája!
S ne legyen rátarti:
sem olyan, ki másokat
át akarjon: ..... ni!

Égkék szemeidet
fordítsd felénk is már!
Lásd meg, hogy: elveszik,
fejünk fölül tetőt,
elveszik pénzünket,
el otthonainkat,
s viszolyogva nézik
kétes nyomorunkat!

Miért, hogy sokaknak
milliókat (milliárdokat) adtál?!
”Kisemberkéknek” meg
”nagy” fityiszt (!) mutattál?!

Hol az igazságod,
s a nagylelkűséged?!
Hol van méltóságod,
s hol, önbecsülésed?!

Elnézed a koldust;
”ő” saját képmásod?!
Vagy a bársonyszékben,
akik ott feszítnek,
s a magaslatokról
sorra lelökdösnek:
ember- tömegeket!?

Uzsora(kamatos)kamatok,
Neked oly tetszőek?!
Hát nem veszed észre;
tőreid (!) metszőek!?

S belénk vágják mások:
az urak, s „mágnások”;
hátulról … s suttyomban,
harácsolnak tovább:
dúlva otthonunkban!

Ölik a lelkünket,
szívják a vérünket,
A’PE(C)H- nek nevezve,
s (h)íva: tenn’ vérünket!

Lám, nem elég a „hitel”
duplája (!) triplája (!)
Kell ”kisemberkéknek”
kicsiny vagyonkája!

Arra is ráteszi kezét
a Vezérkar!
Ezenközben pedig
mit lehet: ő lop, csal:

Kibújva mindenből;
adóból (!), hurokból …
Valóban eleged
lenne a HUNOKBÓL?!

(Nép)irtásra törekedsz,
miként „anno” mások:
Egymásnak uszítva
családdal- családot?!

Vigyázz, mert házakból
az elkeseredettek -
haladnak már feléd -
gyógyszert beszedettek!

S otthonok mélyében
kihűlve a lakók …
Megfagytak, miközben
rabolnak fenn’ rablók.

S ha nem teszel semmit,
mi gátat szabjon NEKIK:
gyarapodni fognak -
tovább, a „híveik” …

Akik éppúgy, mint ők,
uzsorás(kamatos)kamattal
(gy)alázzák „ön” vérü(n)k!
Ölnek - magyarokat, s
magyarra (!) hull vérü(n)k!

Segíts jó Istenünk,
hogy mi is segíthessünk,
magunkon, s egymáson ...
ne legyen gyalázat
szép Magyar hazánkon,
Kis- Magyarországon ...

Bp. Szigethalom, 2013. február 18

Ui.:
Várom az IMÁM- mal egyetértők visszajelzéseit,
én magam is, hogy tovább adhassam, mert sok ember sok mindent elér!
Ám, ha nem merünk panaszainkkal, s igazainkkal kiállni őszinte hittel, mi húzzuk magunkra a Drága Magyar Földet!

N. Pető ’Szigethy Ilona,
2315. Szigethalom, Katona J. u 22

szigethyilona@gmail.hu
hu.netlog.com/ilonapetoszigethy
06.20.997.2345
06.70.422.2239