MAGYAR NŐK KÉRÉSE AZ AMBULÁNS SZÜLÉS BIZTOSÍTÁSÁÉRT

#25: -

Első babás 20 éves anyukaként mindent egyedül találtam ki a kórházban, melyik felét is nézzem már annak a babának. Életemben nem fogtam még pici babát. Furcsa de még mielőtt megszültem volna, sok könyvet olvastam, fél percbe (se) került rájönnöm mit is kell tennem. Én tudtam hogy azért sír mert bekakilt, a csecsemős mégis kitépte a kezemből, elrobogott vele, betette a kiságyba és otthagyta magára! Én meg frissen szülve roboghattam át a folyosón a gyerekemért. Következő alkalommal élni szeretnék azzal a jogommal hogy hazamenjünk. Nem csak az én, de a gyermekem joga is a távozás.

A mi kórházunkban iszonyat megalázó  bánásmód. Bugyi nélkül kell aludni a 40 fokod kórteremben egy nagyon vastag takaró alatt. Oda KELL vérezned magad alá. Reggel ellenőrzik. Nappal sem szeretik ha van rajtad bugyi, feküdj egész nap. A takarító üvöltve dobott ki az ágyamból 5 órával szülés után hogy mit képzelek magamról, ne lógassam a lábamat, készülődjek, mindjárt hozzák a babámat. Nem hozták, mentem érte, aludt, nem hozhattam el, aludjak felszólítás. Hogy aludjak ha negyed óránként jön a takarító és zavar ki az ágyból? Már a kórházban szülés utáni depresszióm lett. Valószínűleg már szülés előtt az volt, egészséges terhességgel bent fogtak hogy pörögjenek a napok és a pénz. Soha többé! Egy apró komplikáció sem volt egyikünknél sem.