Együtt a Budai Campusért!

Volt diákként úgy gondolom, hogy a Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán erős, színvonalas képzés folyik. Az egyetemet körülvevő arborétum a Budapestet jellemző betonrengetegben egy aprócska, nagy múltra tekintő zöld folt, ahol mellesleg rengeteg különleges növényfaj kap helyet. Nem tudom, mit terveznek vele, de véleményem szerint a felszámolás helyett inkább támogatni kellene. Ráadásul a gyakorlatias képzésben is jelentős szerepet kap, amit nem vagyok biztos, hogy más helyszínen hiánytalanul pótolni tudnak.

#4: Ender - Felháborító 

 Ki mondta, hogy átvinnék Hódmezővásárhelyre? Semmi hivatalos nincs róla...

#184: - Re: Felháborító 

Cáfolat sincs. Sőt. Remélem ez a link oda visz, ahol a mai forumra való reagálás van  linkelve.
Rostáványi sumákolt

http://www.peticiok.com/forum/132672/start/150#166

EZek a rohadt romkocsmákban merengő egyetemtöltelékek csak ebben tudnak kiállni, mikor az alibi szakjaikat akarják feldarabolni, amikre szükség sincs. Bezzeg ha a melósokért kéne kiállni, akkor mindegyik csak pislogna. Értük ki ír petíciót, akik létminimum alatt vannak dolgoztatva kedves egyetemisták?

#187: Dühös melós proletár -  

 Tisztelt Hozzászóló!

Petíciót bárki, bármikor, bármiért írhat. Ön/Önök is megtehetik, ha úgy érzik valamilyen új lépés, fejlesztésnek mondott átszervezés sérti a jogaikat, elveiket, munkájukat, munkahelyüket, vagy bármit, ami szívükhöz közel áll. Ez döntés kérdése, hogy akarnak-e tenni a saját ügyeikért, illetve, hogy mernek-e tenni.

Alibi szakok? Én az Élelmiszermérnöki Karon tanulok, így hitelesen csak az ottani képzésről tudok néhány gondolatot írni Önnek. Belegondolt valaha, hogy mit tanulhat egy élelmiszermérnök, biomérnök, szőlész-borász mérnök (igen, az utóbbi szak nem rég átkerült a Kertészmérnöki Karhoz, de sokáig a "Lecsósokhoz" tartoztak, így most én ide sorolnám őket)? 

Többek közt tanulnak a biztonságos élelmiszer előállításről, az iparág fejlesztéséről, a biztonságos tartósítási módokról, kutatások folynak -sokszor a hallgatóság bevonásával- az élelmiszerek megújításáról. Részben az itt tanult mérnökökön múlik, hogy Önnek van-e lehetősége megvenni a  hazai, egészséges termékeket, rajtuk múlik, hogy azok egyáltalán piacra kerülhessenek.  

Vajon honnan lenne nem tablettás bor a boltok polcain, ha nem lenne szőlész-borász képzés? Persze, egy darabig öröklődik a tudás apáról-fiúra...de fejleszteni kell! És az új technológiákat nem lehet máshol megtanulni.

És végül a biomérnök képzés. Mi lenne, ha nem lenne olyan mérnök, aki tud dolgozni, majd megfelelő tudás és tapasztalat megszerzése után tud fejleszteni egy szennyvíztelepen, erőművön, gyógyszerrészlegen? Ha nem lenne lehetőség arra a szakképzés hiányában, hogy biogyógyszert tudjon gyártani Magyarország? Vagy ha nem lenne olyan laboratórium, ahol megmondják egy mintából a betegnek, hogy mi a baja? 

Kérem, gondolja át még egyszer, hogy valóban alibi szakokat féltünk-e!

Azt se felejtsük el kérem, hogy nem csak három Karról van szó. Nagyon kevés zöld övezet van már csak Budapesten. Ez a terület nem véletlenül lett a természetvédelem része. Különleges mikroklímával bíró, élő és mindig aktuális tankönyv tanösvényekkel, tavacskával, sziklakerttel... Minden nap sok-sok kismama és gyerekcsoport látogatja. Az Arborétumot nem szabad veszni hagyni!

A romkocsmás részre meg csak annyit reagálnék, hogy a forradalmak is mindig kocsmákból (kávézókból) indultak...

#187: Dühös melós proletár -  

 Én rohadt egyetemistaként levelezőn végzem. Nem kapok rá szabadságot, azért dolgozom melòsként, hogy önerőmből megtehessem, hogy tanulok. Azért tanulok, hogy többre jussak. Az elmúlt két évben minden szabadidőm és megtakarításom erre fordítottam. Pestig 2,5 órát utazom, péntek-szbat helyett minden vasárnap dolgozom, hogy egyetemre járhassak. Romkocsmára nem futja, erre megy el minden időm. Ha az egyetemem vidékre kiszervezik 6_7 òra lenne egy odaút, kB 10.000 Ft útiköltséggel és minden alkalommal szabadsággal. Ezt nem tudom megtenni.

Gondoljon ebbe bele mielőttmegszòlal, más is melòsként kezdte, de van aki többre akár jutni és tesz érte, ahelyett, hogy rohadt egyetemistának titulál mindenkit akinek vannak céljai, ambíciói és nem nyugszii bele a melós szerepbe. 

Imádtam mind az 5 évet,amit ezen az egyetemen töltöttem. Minden pillanata egy kincs a mai napig. Imádtam az arborétumon át sétálni az órákra, vagy akár csak a barátokkal 2 óra közötti szünetben kiülni. Igaz tavaly júniusban végeztem az MSc-vel,de a mai napig visszavágyom. A tanraimmal a mai napig a lehető legjobb viszonyt ápolom, s nélkülük nem lennék itt,ahol vagyok jelenleg. A másik nagyon jó érzés, hogy mára már kollégának tekintenek.

Ezeket az élményeket és érzéseket nem lehet csak úgy elvenni számtalan embertől, kollégától, baráttól,s akár magán személytől!!!!!!!

Mert ilyen értéket nem lehet tönkretenni.