Felhívás a kormányfüggetlen magyar sajtó képviselőihez
Mi, ennek a szövegnek az aláírói, szívünkön viseljük a 2026-os rendszerváltást és vele a demokratikus normák és a jogállamiság helyreállítását, az egészséges nyilvánosság újjáépítését. Hosszú évek tudatos és hatékony munkája nyomán a magyar médiatér súlyosan eltorzult, a pálya minden tekintetben az állampárt felé lejt. A propaganda igyekszik elérni, hogy a valóság ne juthasson el a választópolgárokhoz, és komoly túlerőben van. Ebben a helyzetben rendkívül nagy a még létező független médiumok felelőssége, ezért különösen káros, amikor átgondolatlan működésükkel sokszor maguk is a hatalmával visszaélő rezsimet segítik. Mindezek miatt nyomatékosan kérjük a független magyar sajtó képviselőit, hogy hagyjanak fel azokkal a gyakorlatokkal, amelyek a hatalom érdekeit szolgálják, és elvárjuk, hogy munkájuk során az eddigieknél sokkal jobban figyeljenek az alábbiakra:
Szóhasználat: A rezsim kezdettől fogva tudatosan használja a nyelvben rejlő potenciált hatalma fenntartására. Átnevezésekkel, hívószavak sulykolásával, fogalmak kisajátításával befolyásolja a nyelvhasználaton keresztül az emberek gondolkodását. A független sajtó ne vegye át automatikusan a kormányzati újbeszél elemeit, ne gyarmatosítsa nyelvileg saját magát.
Kihangosítás: A NER zajkeltéssel és gumicsontok bedobásával hatékonyan tereli el a figyelmet a számára kellemetlen ügyekről és bizonytalanítja el az emberek erkölcsi ítélőképességét, morális iránytűjét. A független sajtó ne ruházza fel fontossággal a kormányzati szereplők, propagandisták és kirakatcelebek minden egyes megnyilvánulását azzal, hogy kényszeresen beszámol róluk.
Relativizálás: Legyen világos a különbség a tények, a vélemények és a félrevezető szándékú megnyilvánulások között. A tényállításokban ne legyen feltételes mód, ne legyen idézőjel, de legyenek alátámasztva bizonyítékokkal: idézetekkel, hivatkozásokkal. Ne keveredjenek se az újságíró, se valamely közszereplő véleményével, különösen ne a véleménynek álcázott, alattomosan csúsztató hazugságokkal. A független sajtó ne asszisztáljon az igaz és hamis közötti határ elmosásához.
Tényellenőrzés: A zajkeltés, a félelemgerjesztés, a karaktergyilkosságok részeként a propaganda számtalan megalapozatlan, valótlan állítást szór ki a nyilvánosságba. Elárasztásos módszerrel dolgozik – minél több a megnyilvánulás, annál kevésbé jut energia mindegyiknek utánajárni, és annál kisebb súllyal jelenik meg az igazság. Rossz hírünk van: az újságíró a tényellenőrzést akkor sem spórolhatja meg, ha sok munkával jár. A független sajtó ne tálaljon tényként olyasmit, aminek a valóságtartalmáról nem győződött meg.
Híresztelések: A propaganda előszeretettel futtatja a sajtómunkásokat különféle vadul hangzó híresztelések után, amelyek illetékesei aztán „megkeresésükre nem reagálnak”. A híresztelés nem hír. A független sajtó ne hiszterizálja a társadalmat meg nem erősített pletykák terjesztésével.
Karantén: Amikor egy közszereplő súlyosan diszkreditálódott, de a hatalom igyekszik visszacsempészni a közéletbe, ne essünk kollektív amnéziába. A független sajtó tartsa fókuszban az ilyen szereplők előéletét és emlékeztesse rá a nyilvánosságot, valahányszor szóba kerülnek.
Vizuális tartalmak: A közszereplőkről kialakult benyomást nagyban alakítják a róluk publikált képek – mind pozitív, mind negatív irányba. A független sajtó legyen tudatos és körültekintő a képanyagok kiválasztásakor.
Clickbait: A kormánypárti megszólalók tudják, milyen hangnemű és tartalmú dolgokat kell ahhoz mondaniuk, hogy a független sajtó ne tudjon ellenállni a kattintásvadász cím kísértésének. A propaganda egyik fő eszköze a sulykolás. Mit sem számít, hogy idézőjelek között, netán felháborodottan hüledezve idézik az elhangzottakat, csak az a lényeg, hogy egy adott üzenet minduntalan szembejöjjön. A független sajtó ne terjessze a rezsim narratíváit csak azért, mert azok bombasztikus kijelentésekbe vannak csomagolva.
Címadás: Az olvasók jelentékeny hányada a legtöbb cikknek csak a címét olvassa el, ezért a címadás különösen nagy felelősséggel jár. Csak olyasmi kerüljön a címbe, ami a szövegben valóban szerepel és bizonyítást nyer, illetve ami a téma szempontjából lényeges. A független sajtó ragaszkodjon az értelmes és igényes címadáshoz.
Reflektorfény: A figyelemgazdaság korában a reflektorfény értékes jószág, nem szabad reflexből adagolni. Csak azért, mert valaki magas közhivatalt visel, még nem kell minden mozdulatáról beszámolni. Az ismerősség önmagában is szimpátiát gerjeszt. A független sajtó ne járuljon hozzá a NER szereplőinek reklámozásához.
Az igazság: Amikor egy közszereplő igazat mond, akkor az a fontos, amit mondott, nem pedig az a tény, hogy mondta. Ilyenkor tehát nem a mondás aktusáról kell beszámolni, hanem a tartalmáról. Amikor ellenben egy közszereplő hazudik, nem arról kell beszámolni, amit mondott, hiszen így a hazugság csak még több emberhez jut el, hanem arról a tényről, hogy az illető hazudott. A független sajtó ne tegye súlytalanná az igazságot azzal, hogy egyenértékűként kezeli a hazugsággal.
Horváth Andor digitális bölcsész / Károlyi Júlia tanár, kulturális antropológus Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével