Bravo, Mr. Rehn! Thank You, Mrs. Reding! Belong to Us, Mr. Melia

Az az érzésem, hogy sokan azért passzívak a politikai ellenállás során, azért is nem vállalják a személyes kiállás felelősségét, mert "a másikra" várnak. Arra, hogy majd akkor csatlakoznak, amikor már többen "leszünk". Amikor már kisebb az esély arra, hogy egyenként levadásszák az ellenállókat. Amikor már egyértelművé válik, hogy melyik civil mozgalom vagy párt mit akar, akkor majd "belelépnek", nem vállalva az irány kialakításában való részvétel felelősségét is. Meg az állandó önlebecsülés: "kicsi/k vagyok/unk én/mi ahhoz, hogy...". És arra várnak, hogy az EU, az USA, más, nagy nemzetközi szervezetek "kiharcolják nekünk" a jogainkat, és helyettünk elzavarják a saját kormányunkat. Ebben a közegben jól megél az amerikai Népszava.com egyszemélyes publicistája is, aki kívülről, a készbe beleülve ugat hazafelé, megmondva a tutit, hogy nekünk mit kellene csinálni.
Az a minimum, hogy ha van egy Olli Rehn, aki kiáll az MNB függetlenségét megtorpedózó törvény ellen, ha van egy Thomas Melia amerikai külügyi helyettes államtitkár, aki kiáll a magyarországi emberi jogokért, ha van egy Viviane Reding EU-biztos, aki az igazságszolgáltatás rendszerében elkövetett merényletek ellen emel szót, akkor legalább arra teljen tőlünk, hogy annyit mondjunk: "Köszönjük, Viviane Reding! Veled vagyunk, Thomas Melia! Bravo, Olli Reding!" Ezt felteszem a www.peticiok.com-ra. Aki velem egyetért, az ott aláírhatja. És legyél elég bátor, hogy vállald teljes névvel és címmel! ÉS ADD TOVÁBB!