Az egység üzenete

E sorok írására az elmúlt időszak keserű tapasztalatai ösztönöztek. Sokat gondolkodtam azon, hogyan kellene megfogalmazni egy olyan rövid levelet, amely egy kicsit felrázná a nemzeti érzésű embereket, és az indulatok felkorbácsolása helyett a békés építőmunkára helyezné a hangsúlyt.

Tisztában vagyok vele, hogy néhányan inkább a „másik fél” bemocskolását választják, és nem szívesen olvassák – sőt talán kifejezetten naivitásnak értékelik – a nyugodt hangvételű szavakat. Ők most csalódni fognak. Nem kívánok prédikálni senkinek sem. Ehelyett a toll fegyverével küzdök azért, hogy nemzetünk kiemelkedjen abból a mételyből, amelybe a 20. század második fele belekényszerítette. Nemzetünk felemelkedésének alappillére a szavak helyes használata. A "legnagyobb magyar", gróf Széchenyi István világosan megmondta: "Nyelvében él a nemzet!"

Tetszik avagy sem, értékeink nem bal - vagy jobboldaliak. Csak akkor jutunk egyről kettőre, ha bizonyos dolgokban egyetértünk és egységesen lépünk fel. Nekünk kell egységesen éreznünk, gondolkodnunk és cselekednünk. Nem az a megoldás, ha az ellenfeleinket folyamatosan szidjuk, hiszen úgysem változnak meg, és úgysem értenek meg Bennünket. Ők kizárólag gyűlölködnek. Mert ahhoz értenek. Hagyjuk őket magukra!

Ehelyett minden energiánkat saját magunk megvédésére fordítsuk. Ne hagyjuk, hogy kikezdjenek Bennünket! Ne tűrjük, hogy megosszák gyenge nemzetünket! Fejezzük be már végre az irigykedést és a gyűlölködést! Utasítsuk el azokat a rágalmakat, amelyek becsületes, a nemzetért komoly áldozatokat hozó honfitársaink ellen irányulnak! Olyanokká akarunk válni, mint ők? A rombolást választjuk, és nem az építkezést? Akkor miben különbözünk tőlük? Miért nem alkotunk egységfrontot velük szemben? El akarunk vérezni az ő szennyük által, vagy helyette a nagyon nehéznek ígérkező nemzeti felemelkedésért cselekszünk? Demokrácia van! Mit választotok?

Elég volt a megosztottságból és saját nemzettársaink lejáratásából!

Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! (Cato)

Álljunk hát mellé annak az embernek, aki nemhogy elvenne, de tesz nemzetünk asztalára. Legyünk biztos pont, akikre számíthat. A szoborállítások, az emléktáblák, a könyvek és a megemlékezések is sok-sok pénzében van. Hála a Jó Istennek, hogy ezt megteszi, s nem elherdálja. Mert azt is megtehetné, mint ahogyan nagyon sokan meg is teszik. Mégsem köszöni meg ezt Neki senki! Sőt, azzal vádolják, hogy pénzen vásárolja a karriert, a hatalmat akarja, s teszik mindezt sajnálatos módon, aljasul, hazaszerető emberekhez méltatlan módon. Én amondó vagyok, aki ennyit tesz le az asztalra önzetlenül a hazájáért és nemzetéért, s mindemellett mégis szerény marad, az meg is érdemli, hogy hatalmat kapjon! Hiszen óriási munkát végzett eddig is.

Mert itt már nemcsak Horthy Miklósról, Horthy Istvánról van szó, hanem a hazánkról, nemzetünkről.

A jövőnkről, gyerekeink, unokáink jövőjéről.

Amennyiben egyetértesz velem, kérlek írd alá ezt a petíciót! Segítsük Őt a további munkájában, hiszen nem magáért, hanem érted, értem, mindannyiunkért teszi!