A magyar devizahitelesek megsegítésért!

Fővárosi Törvényszék, továbbá, valamennyi magyar bíróság Bírója részére!  

Tisztelt Megszólítottak!

A devizahiteles probléma az egyik legsúlyosabb, ha nem a legsúlyosabb probléma ma Magyarországon. Ki kell mondani azt a tényt, hogy nagyon sok ember öngyilkosságba menekült a devizahitel probléma elől.  

A 2017. 02. 14.-én megtartára kerülő figyelemfelhívó demonstrációnk célja, hogy ráirányítsuk a figyelmet a bírói felelősségre.

  -Követeljük az Európai Unio fogyasztóvédelmi szabályainak alkalmazását a deviza kölcsönnel, deviza hitellel kapcsolatos bírósági perekben, ezért azonnal állítsák le a  devizahitelezéssel kapcsolatos tárgyalásokat, végrehajtásokat, kilakoltatásokat, amíg a Fővárosi Törvényszék által az Európai Bíróságnak a C-51/17 Ilyés és Kiss (2017. február 1.)  ügyben feltett kérdéseire nem ad választ az Európai Bíróság,

-Követeljük a magyar jogszabályi hierarchia, a magyar jogrend bíróságok általi betartását,

-Követeljük annak figyelembe vételét, hogy Kúria jogegységi döntései nem jogszabályok, a Kúria jogegységi döntései jogszabályokat nem írhatnak felül,

-Követeljük a szerződések megkötésekor hatályban volt jogszabályok szerinti ítélkezést az érvénytelenség megállapítási perekben,

-Emlékeztetünk arra, hogy a bírák a bírói eskü letételekor a tisztességes eljárás betartására, a jogszabályok betartására tesznek fogadalmat.  

Az utóbbi időben olyan szóbeszéd látott napvilágot országos szinten, hogy hiába perel bárki a deviza kölcsönszerződések érvénytelensége iránti ügyekben, mivel úgy sem fognak a bíróságok ezekben a perekben az adósok javára dönteni, kár tehát erőlködni. Ezen szóbeszédet sajnálatosan döbbenetes módon bizonyította a nemrég napvilágra került Pécsi Ítélőtábla és, a Pécsi Törvényszék rendezésében 2016. április 28. napján  megtartott konferencia.   Dr. Baranyabán Judit: Az én témám és a soron következő előadás tárgya az érvénytelenség jogkövetkezményei az elszámolás után. A helyzetünk valóban nehéz, de sok kérdésben segítségünkre lehetnek az évek során szerzett tapasztalatok, PK vélemények, jogegységi állásfoglalások, a kollégiumvezetők értekezletéről kiadott összefoglalók. Ami a deviza alapú kölcsönszerződések érvénytelenségét illeti, sok érvénytelenségi jogcímet, amivel a nehéz helyzetbe jutott adósok próbálkoztak, a jelenlegi tudásunk alapján már ki tudunk „lőni”. Tudjuk, hogy önmagában amiatt, hogy ezek a kölcsönszerződések deviza alapúak, nem ütköznek jogszabályba, nem ütköznek jó erkölcsbe, általában nem színleltek, nem uzsorásak.   Azt is tudjuk már, hogy a Hpt. 47. § (2) bekezdésére történő hivatkozással sem tudnak az adósok célt érni, mert előfordulhat, hogy ugyan nem volt meg az együttesen eljáró szervezeti képviselők együttes ügyleti képviseletre adott meghatalmazása, azonban utólagosan jóvá lehetett hagyni az álképviselő által kötött megállapodást, mely ebben az esetben éppen úgy érvényes, mint ha eredetileg is az arra jogosult kötötte volna meg. Most ezekről nem beszélnék. Egy kicsit beszélnék általában a jogkövetkezményekről, és aztán meg arról, hogy mik azok az esetek, amelyek a gyakorlatban nekünk még sok munkát fognak adni.   Mivel kiesik az eredeti állapot helyreállítása, az elsődleges érvénytelenségi jogkövetkezmény, amit most a zászlónkra kell tűznünk - az 1/2010. PK vélemény is ezt mondja - az, hogy ha lehet, érvényessé kell nyilvánítani a megállapodásokat.   Amennyiben lehetséges, érvényessé nyilvánítjuk az érvénytelen szerződést, kiküszöböljük az érvénytelenségi okokat, „meggyógyítjuk” ezeket a szerződéseket, és ebben az esetben a szerződést úgy kell tekintenünk, mint ha már kezdetektől a bíróság által orvosolt tartalommal jött volna létre.   Persze az érvénytelenség kiküszöbölése alapesetben nem találkozik az adósok érdekeivel. Miért nem? Mert ha a szerződés érvényessé válik, a járulékos biztosítéki megállapodások, amelyek érvényességének megdöntése ma az adósok elsődleges érdeke, nem fognak megdőlni, érvényes szerződésünk lesz, és ezeknek az érvényes szerződéseknek természetesen érvényesek maradnak a biztosítékai is, bennmarad az ingatlan-nyilvántartásban a zálogjog, a kezesek érvényesen kötelemben maradnak, a törzskönyv marad a hitelezőnél és így tovább.   Az érvényessé nyilvánítással szemben hatályossá nyilvánítás esetén nem lesz semmi orvosolva, az érvénytelenségi okot nem lehet kiküszöbölni, itt már csak a kegyelemdöfést adjuk meg, vége a történetnek, „csak” az elszámolást kell elvégezni. A kérdés, hogy hogyan számolunk el.   Itt a nagy kérdés, hogy hatályossá nyilvánítás esetén mennyiben köt bennünket az a tartalom, amely egy soha érvényessé nem váló szerződés tartalma? Hogy jobban megértsétek, hogy miről beszélek: a deviza-forint kérdésről beszélek, mert kérdés, hogy mi volt a szolgáltatás, amit az érvénytelen szerződés alapján kapott az adós. Devizában kifejezett értéket kapott, vagy forintot kapott? Ha érvényessé nyilvánítjuk a szerződést, akkor ő devizában marad adós, kivéve, ha az árfolyamkockázat kizárólagos adósra hárításával volt összefüggésben az érvénytelenségi ok. Viszont az iránymutatások szerint, ha hatályossá nyilvánítunk, akkor is.   Miért?   Mert ebben a gondolatmenetben hatályossá nyilvánítás esetén azt, hogy mi volt a szolgáltatás, és mi volt annak az egyenértékű ellenszolgáltatása, szubjektív szempontból vizsgáljuk, és azt mondjuk, hogy az volt, amit a szerződő felek a maguk számára az amúgy érvénytelen szerződés megkötésekor annak tekintettek. Ergo, amennyiben lehetséges, mégis visszanyúlunk a szerződéses tartalom egy részéhez, kivéve persze, ha az érvénytelenséget éppen az ezzel a tartalommal kapcsolatos akarathiba okozta. Érezhetjük, hogy a hatályossá nyilvánítás ebben a megközelítésben már-már az érvényessé nyilvánításhoz fog hasonulni, a legfontosabb különbség, hogy mivel nincs szerződéses alap, a hatályossá nyilvánításkor nem lehetnek abból eredő, a jövőre szóló joghatások sem.   a jelenlegi tudásunk és a jelenlegi ismereteink szerint azok az adósok nyerhetnek, akiknek annak idején elfelejtették eléjük tenni a kockázatfeltáró nyilatkozatot. Ebben az esetben a 2/2014. Polgári jogegységi határozat alapján a helyzet az, hogy az a szerződési feltétel, amely szerint az árfolyamkockázatot kizárólag az adós viseli, nem volt világos és nem volt érthető. Ennél a pontnál felvetődhet bennetek, hogy itt alapvetően tévedésről, megtévesztésről lehet szó, akarathibás történet ez valójában; de a mai aktuális jogértelmezésben ezt is tisztességtelenségként kell megfognunk és megfogalmaznunk. Tehát, ha az a kikötés, hogy az adós maga viseli korlátozás nélkül az árfolyamkockázatot, nem világos, nem érthető, például mert ellentétes tartalmú tájékoztatást kapott a pénzintézettől, függetlenül attól, hogy aláírta a kockázatfeltáró nyilatkozatot, és ezt még bizonyítani is tudja, vagy egyáltalán nem volt kockázatfeltárás, akkor van az, hogy ez a kikötés érvénytelen. Ha az adós nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat viseléséről és ez a szerződési feltétel kiesik, akkor ma ezt úgy kell tekintenünk, hogy olyan lényeges, a főszolgáltatást érintő szerződési feltételről van szó, ami miatt az egész szerződés  megdől. Hogy nem világos és nem érthető, ez egyébként nem csak a tisztességtelenség okát, hanem alapvetően a tisztességtelenség vizsgálatának a lehetőségét is jelenti, mert ha világos és érthető lenne, akkor tisztességtelenség szempontjából eleve vizsgálni sem tudnánk, minthogy a főszolgáltatásra és ellenszolgáltatásra vonatkozó feltétel esetében a tisztességtelenség vizsgálata fő szabály szerint kizárt.   Tehát ott tartottunk, hogy az adósnak szerencséje volt, és őt nem világosították fel, idézőjelben mondom persze, akkor hivatkozhat arra, hogy ő nem is tudott erről a kockázatról. Ebben az esetben érvényessé nyilvánítjuk a szerződést, mert az érvénytelenségi ok kiküszöbölhető az által, hogy az adóst egy soha nem emelkedő deviza árfolyamon tekintjük adósnak, tehát a törlesztési kötelezettségeinek a szerződéskötéskori árfolyamon kell eleget tennie.   most jön a következő lépcső, hogy valóban, ha ez így van, hogy az adós tulajdonképpen soha nem emelkedő árfolyamú devizát vett fel, akkor ő forintot vett fel. Ebben az esetben tehát a gyakorlat forintosítja az adósságot, ténylegesen a folyósított forintban fog eladósodni az adósunk.   Megkérdezhetnénk, hogy mi a helyzet azzal az átmenetinek bizonyult időszakkal, amikor az árfolyam az adós számára kedvezően változott (és aminek az elméleti lehetősége természetesen benne volt a konstrukcióban), mivel egy soha nem emelkedő deviza csökkenhet, a forintösszeg pedig marad, de a szerződés egyensúlyát nyilvánvalóan felborítaná, ha az adós az előnyöket élvezhetné és csak a hátrányok alól mentesülne. Így marad a folyósított forintösszeg. Első körben a pénzintézet bizonyít, tehát elő kell vennie a kockázatfeltáró nyilatkozatot. Ha ilyen nem volt, más eszközökkel is bizonyíthatja, hogy ettől függetlenül is a kockázatot feltárta, és az adós tudhatta, hogy mit vállal. A kockázatfeltáró nyilatkozat ellenében az adós bizonyíthatja, hogy az abban foglaltakat lerontó vagy átértelmező tájékoztatást kapott. Ha a mérlegelés eredményeként megállapítható, hogy nem volt világos és nem volt érthető az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltétel, akkor ez az adós forintban lesz adós. Ha ő forintban adós, akkor gyakorlatilag számára marad az az árfolyam, amelyen ő a kölcsönt annak idején felvette.   Nem tudom, hogy ez mennyire lesz gyakorlati, de sok anyag foglalkozik vele, előfordulhat olyan eset is, hogy az adós tudhatta, hogy van árfolyamkockázat, azt ő viseli is, de arról győzték meg, hogy ez a kockázat korlátos. Ha az volna megállapítható, hogy igen, az adósnak mondta az ügyintéző, hogy nyugodtan tessék csak felvenni devizaalapon a kölcsönt, mert mondjuk 10 % az a sáv, amelyben az árfolyam mozoghat, akkor áll elő, hogy a szerződése érvénytelen, mert nem világos és nem érthető, ekként tisztességtelen a kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázat korlátlan viselésére vonatkozó szerződési feltétele, ennek folytán megdől a teljes kölcsönszerződés, amit azonban érvényessé nyilvánítunk. Az érvényessé nyilvánítás során csak annyit változtatunk, amennyivel az érvénytelenség kiküszöbölhető, devizában marad a tartozás, mert az adósnak volt ismerete, ha csak részleges is az árfolyamkockázatról. Az árfolyamkockázat ebben az esetében úgy fog alakulni, hogy az adós (a forintosításig) a mindenkori árfolyamon volt és lesz köteles teljesíteni, azonban maximum azon a plafonon, amilyen tartalommal őt a kockázatviselése körében tájékoztatták.   Fontos még, hogy a kockázatot nem a konkrét fogyasztónak kell megértenie, hanem az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztónak, és bizony felmerül, hogy az általánosan tájékozott, ésszerűen körültekintő és figyelmes fogyasztónak rá kellett volna kérdeznie, hogy mi alapján tetszik ezt mondani, amikor más van leírva.   Arra szeretném viszont felhívni a figyelmeteket, hogy ezeket az adósokat, amennyiben a szerződésük 2015. február 1-ig nem szűnt meg, vagy a szerződést felmondták a forintosítási törvény hatályba lépését, 2014. december 7. napját megelőzően, és ezen a napon még volt fennálló tartozás, a forintosítási törvény a 15/A.§ értelmében utoléri, tehát a forintosítási törvény által meghatározott árfolyamnak és - még fennálló szerződés esetén - a forintosítási törvény által meghatározott szerződési tartalomnak érvényesülnie kell.   A forintosítási törvény nem visszamenőleges hatályú. A forintosításig irányadó lesz az érvényessé nyilvánítás szerinti szerződéses tartalom, ha azonban a forintosítási törvény hatályba lépésekor 2014. december 7. napján van fennálló tartozása, az fog főszabály szerint 2015. február 1. napjával 256,5 HUF/CHF, illetve 309 HUF/€ árfolyamon fordulni, de az időközben eltelt teljesítési időszakra az érvényessé nyilvánítás szerinti, korlátozott kockázatú árfolyammal kell majd elszámolni.   ha forintban lesz adós az adós, tehát ő semmit nem tudhatott az árfolyamkockázat viseléséről, és ezért a tartozása eredendően forintosodik, a forinttartozása után nem fizethet devizához szabott, a devizára irányadó kamatot. Ebben az esetben a kamatot hozzá kell igazítani az új kirovó pénznemhez, tehát forintkamatot kell majd fizetnie, amit a következőképpen állítunk elő: akkor van szerencsénk, ha a szerződésben volt referencia kamatláb, és ahhoz volt hozzárendelve egy kamatfelár. Ha ez így volt, csak azt kell megtudnunk, hogy a szerződéskötéskor a 3 havi BUBOR, a budapesti bankközi kamatláb, milyen értéken állt. Ha ezt megtudtuk, a 3 havi BUBOR-hoz már csak hozzá kell adnunk a kamatfelárat.   Ellenben, ha nem volt kimutatva a szerződésben kamatfelár, akkor nekünk kell csinálnunk. Ehhez nemcsak azt kell megnéznünk, mennyi volt a 3 havi BUBOR, hanem azt is, hogy a 3 havi LIBOR, a 3 hónapos londoni bankközi kamatláb milyen értéken állt a szerződéskötéskor, ezt vonjuk ki a szerződés szerinti induló ügyleti kamatból, eredményként meg lesz a kamatfelárunk, és ezt a kamatfelárat ezután már csak hozzá kell adnunk a BUBOR-hoz. Na ugye, milyen egyszerű. Innentől az új érvényes tartalom már ott áll szépen előttünk, az ítélet rendelkező részébe kell foglalnunk természetesen. Nem csak ahhoz kell meghatároznunk a szerződés új tartalmát, hogy aztán ezzel a tartalommal nyilváníthassuk érvényessé, hanem az elszámoláshoz is.   Hogyan kell elszámolni? Nem nagyon biztató a kép. Bíró ezt nem képes végigcsinálni, majd a szoftverek az alperesi pénzintézetnél, vagy az a szakértő, akit a felperes kirendelni indítványoz. Nem várható el, hogy egy bíró hosszú éjszakákat a kamatperiódusok számolgatásával töltsön.   A túlfizetés összegét mindenkor előtörlesztésnek kell tekinteni a DH2 törvény szabályai szerint, és a DH2 törvény elszámolási szabályai szerint a mindenkori aktuális előtörlesztés a tőketartozást csökkenti. Nem tudom, hogy az első fokon ítélkező kollégák hogyan birkóznak ezzel a problémáival. Magam az alperest próbálnám rávenni az új paraméterekkel történő elszámolásra, ha ezt megcsinálta és a felperes nem fogadja el, akkor a felperes nyilatkozzon, hogy konkrétan hol látja abban a problémát. Végső esetben szakértőt lehet kirendelni ebben a kérdésben.   Figyelembe kell venni, hogy az újabb elszámolás küszöbére jutott felek már egyszer elszámoltak, volt már egy nullás körük az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások érvénytelensége miatt. Az elszámolási iratok kellenek, anélkül nem pereskedünk.   Ez az elszámolás szentírás annyiban, hogy az ott figyelembe vett adatokból kell kiindulni, csak a perbeli érvénytelenség kiküszöböléséből eredő változtatások lehetségesek   Az elszámolás lépcsői tehát, hogy meghatározzuk, az érvényessé nyilvánított szerződésben, mi a tőketartozás, ha az forint, hozzászabjuk a kamatot, ha deviza, akkor az marad a forintosításig. Ha az árfolyamkockázat viselése korlátos, meghatározzuk a legmagasabb alkalmazható árfolyamot. Ezen az alapon hívjuk fel a már megtörtént elszámolás anyagából kiindulva további elszámolásra a pénzintézetet, hogy úgy végezze el az elszámolást, hogy az megfeleljen a DH2 törvény 5-6. §-ainak, a felhívott MNB rendeleteknek, az árfolyamrés címén megtörtént teljesítéseket hagyja figyelmen kívül. Ez az út a DH törvények hatálya alá tartozó fogyasztási szerződések esetében követendő.   a 93/13. EGK irányelv 6. § (1) bekezdése folytán nem lehet fogyasztó esetében érvénytelenségi jogkövetkezményeket alkalmazni. Uniós elvárás, hogy úgy szankcionáljuk a tisztességtelen feltételeket alkalmazó szolgáltatókat, hogy nem próbáljuk helyreállítani a tisztességtelen feltételeiket, hanem hagyjuk kiesni azokat a szerződésből. De ha nem fogyasztó a felperes, vagy más érvénytelenségi okról van szó, nincs elméleti akadálya, hogy a feltételt – az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével - érvényessé nyilváníthassa a bíró.    amennyiben a Hpt. 213. §-ában írt tartalmi kellékek hiányoznának a szerződésből, akkor arra legyetek figyelemmel, hogy ezeket is pótolhatjuk érvényessé nyilvánítás útján, ha a hiányzó elemre a szerződés egyéb paramétereiből, a feleknek a szerződéskötést megelőző nyilatkozataiból, a futamidő alatt tanúsított tényleges teljesítéseiből tudunk következtetni. Ez az elmélet odáig elmegy, hogy a szerződés tárgyát is elő tudjuk állítani az érvényessé nyilvánításhoz, mert az a hitelkérelemből és a folyósítás adataiból ismert.   Nyilván nem lehet érvényessé nyilvánítani, ha az előírt tartalom nemcsak alakilag hiányzik a szerződésből, hanem az állapítható meg, hogy arra nem terjedt ki a felek kölcsönös szerződési akarata, vagy az a szerződés egyéb adataiból, körülményeiből nem tárható fel. Ilyen esetben kerül előtérbe a hatályossá nyilvánítás és a hatályossá nyilvánítás körében válhat igazán éles kérdéssé, hogy marad-e deviza.   Dr. Gelencsér Zoltán: Szeretném, ha az előadások után szabadon tudnánk beszélgetni a tapasztalatainkról, netán valamilyen közös álláspontot is ki tudnánk alakítani olyan kérdésekről, amiben még nem egységes a gyakorlatunk. Valamennyien tapasztaljuk a törvényszéki perekben, hogy a jogi képviselők próbálják minden lehetséges módon támadni a szerződéseket. A keresetekben jellemzően látszólagos keresethalmazat szerepel, hiszen a tisztességtelen feltétel vagy feltételek mellett más érvénytelenségi okokat is megjelöl a fél arra az esetre, ha a tisztességtelenség nem állapítható meg. A Pécsi   Törvényszék előtt folyamatba tett perekben a jogi képviselők jelentős része elsődlegesen a szerződés létre nem jöttére, alaki okból történő érvénytelenségre, ebben az esetben jellemzően a gépjármű hitelek esetében a Ptk. 200. § (2) bekezdésre hivatkoznak, és másodlagosan jelölik meg a tisztességtelenséget. Ugyancsak tömegével jellemző az a hivatkozás, hogy a megfelelő tájékoztatás elmaradása miatt kérik vizsgálni az árfolyamkockázat áthárításának tisztességtelenségét, sőt találkozunk most már azzal is, hogy az árfolyamkockázat felső korlát nélküli áthárítása lehetetlen feltétel, és ez tisztességtelen.   Természetesen nem lehet eltekinteni attól, hogy a keresetlevél nélkülözhetetlen tartalma a szerződéses jogviszony kezdetétől a keresetlevél benyújtásáig terjedő időszakra történő elszámolás, azaz részletes, számszakilag is ellenőrizhető tételes levezetés. Mit kell ennek tartalmaznia? A szerződéses esedékes törlesztő részleteket, a felperes által teljesített részleteket és az érvénytelen rendelkezés figyelmen kívül hagyásával esedékes törlesztő részleteket a közöttük lévő különbözet feltüntetésével, annak végösszegként történő megjelölését, hogy mennyi a felperesnek a pénzügyi intézmény irányában fennálló tartozása vagy esetleg túlfizetése.   A Pécsi Törvényszék gyakorlata az, hogy ha már az ügyfél valamilyen elszámolást csatol, legyen első látásra sem feltétlenül olyan, amelyre érdemi ítélet alapítható, akkor az már megfelel a határozott kereseti kérelem követelményeinek és a DH2 törvény 37. §-ának. Persze, aki már belemerült a tárgyalásokba a DH törvények alapján, az tapasztalhatja, hogy az alperesek logikusan minden esetben azt mondják, hogy ez nem felel meg a DH2 törvény 37. §-ának, és ha feltesszük a kérdést a felperes jogi képviselőjének, hogy ha már van egy egyoldalas levezetés, akkor miből indult ki, és az előbb felsoroltak alapján beírt kamatot hogyan számolta ki, hiszen először ügyleti kamatot jelöl meg, aztán jegybanki alapkamatot, a kettő elkezd összekeveredni, és akkor általában a képviselő azt mondja, hogy ezt nem ő számolta ki, hanem egy általa felkért szakember, de nem is jó, mert van egy másik képlet valahonnan, és kér határidőt, hogy azt a képletet majd szolgáltassa a bíróságnak, és szépen elkezd az ügy egy masszává összeállni, ezt próbáljuk formálni, egyhamar nem biztos, hogy a végére fogunk járni az elszámolással kapcsolatos vitáknak.   Szintén felvetődik, és egyre gyakoribb, amikor a felperes azt állítja, hogy nem tartozik a DH1 törvény hatálya alá a szerződés, mert az adott szerződési feltételeket egyedileg megtárgyalták. Az egyedi ügyekben kell állást foglalni, hogy a DH2 törvények hatálya alá tartozik-e a szerződés vagy sem. Nem elvetendő álláspont azonban, legalábbis itt Pécsett ahhoz igazodunk, hogy ha a pénzügyi intézmény a fogyasztóval elszámolt, és a fogyasztó nem vitatta az elszámolás kapcsán, hogy a DH törvények hatálya alá tartozik, akkor nincs min vitatkozni, akkor a DH törvények hatálya alá tartoznak.    

Az ilyen, az ismertetett jegyzőkönyvben leírt bírósági magatartás ellen, jelen tüntetéssel is tiltakozunk!  

Felhívjuk a Bíróságok és a bírák figyelmét arra, hogy a több száz deviza kölcsönszerződés ügyben már kimondásra került az ezen típusú szerződések érvénytelensége.   A bíróságokon a devizakölcsön szerződésekre, devizahitel szerződésekre vonatkozó perek azért vannak tömegével benyújtva, mert az emberek már nem képesek fizetni azt a hatalmas nagyságú törlesztő részletet, amelyet a bankok az emberekre ráterheltek.   Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Bankok, Pénzintézetek a háromszorosát kérik vissza a kölcsönszerződésekben szereplő devizakölcsön összegeknek. Ilyen hatalmas visszafizetési teherről a szerződések megkötésekor még csak sejtés szinten sem értesültek a fogyasztók a banki alkalmazottaktól, annak ellenére, hogy a bankok 2004 -ben, 2005 -ben, 2006 -ban, 2007-ben, 2008-ban, a deviza alapú  szerződések megkötése időszakában mind tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy a forint/svájci frank az előző 20 évben milyen árfolyam emelkedésen ment keresztül!   A forint/svájci frank árfolyam emelkedését megtekintve (a következő excel táblázatból) az látható, hogy egy 20 éves futamidejű svájci frank alapú kölcsönre az alperes a forint/svájci frank árfolyamemelkedést a szerződéskötés időpontjáról visszafelé vizsgálva a forint svájci frank árfolyam emelkedésből

-2004 -ben,                   824% os haszonra számíthatott, 

-2005 -ben,                   813% os haszonra számíthatott,

-2006 -ban,                   712% os haszonra számíthatott

-2007-ben,                  557% os os haszonra számíthatott,

-2008-ban,                   426% os haszonra számíthatott,         

A magyarországi gazdaságpolitika az elmúlt években olyan helyzetet teremtett, az országunkban, hogy ma Magyarországról körülbelül másfél millió magyar ember ment ki dolgozni külföldre.   Nagyon sok ember azért ment külföldre, hogy az itthon maradott családtagjaiknak  tudjanak segíteni devizahitelek törlesztésében.   Abban az esetben, ha a bíróságok a fennálló jogi tények ellenére elutasítják a deviza kölcsönszerződések érvénytelensége iránt beadott kereseteket, úgy közreműködő szerepet vállalnak a magyar társadalom tönkretételében, közreműködő szerepet vállalnak a devizahitel teherrel érintett emberek megnyomorításában, és ebben az esetben nem a bírói esküjük szellemében fognak eljárni.   Nem született még, és nem is születhet olyan jogegységi határozat, ami iránymutatást tudna arra tekintettel adni, hogy a szerződő feleknek a szerződéskötés időpontjában mi volt a szerződéses akarata.   A kölcsönszerződés megkötésének időpontjában, azaz 2004. és 2010. között az adósok nem tudhatták, nem ismerhették azokat a jogi normákat, amelyek a szerződés megkötését  követően kerültek meghozatalra. Azaz nem ismerhették például a 2014. évi XL törvény rendelkezéseit, vagy a Kúria 6/2013-as PJE döntését.   A szerződések érvényességének, érvénytelenségének vizsgálatakor a bíróságok a szerződést aláíró felek szerződéskötési akaratára vonatkozóan a szerződéskötés évét követően meghozott jogi normákat nem vehetik figyelembe. Felhívjuk a figyelmet azon hatályos BH2000. 396. számú bírósági döntésre, amely kimondja, hogy a szerződés érvényességét a megkötésekor hatályos anyagi jogi szabályok alapján kell megítélni.   Felhívjuk a figyelmet arra, a jogalkotásról szóló 2010.évi CXXX törvény 2.§ (2) bekezdése kimondja:„(2) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.”  

Felhívjuk a Bíróság, az ügyekben ítélkező bírák figyelmét, hogy a Kúria PJE döntései nem minősülnek jogszabálynak. Jogszabálynak a következők minősülnek: Törvény, a Kormányrendelet, Miniszteri rendelet, Helyi Önkormányzati rendelet, Az Európai Unió Közösségi jogszabály: az Európai Unió Tanácsának (a továbbiakban: Tanács) rendelete vagy határozata, továbbá a Tanács rendelete alapján az Európai Bizottság rendelete, norma, jogforrás, kihirdetése.  

Tiltakozunk az ellen, hogy a deviza kölcsönszerződés peres eljárásokban a bíróságok Kúria jogegységi döntéseivel felül írják a hatályos jogszabályokat, és ezzel  nem tartják meg a tisztességes eljárás alapelvét, amely alapelv megtartására  pedig a bírósági eskü is kötelezi a bírákat.    A peres felek, alkotmányos, törvényes, jogszabályokban lefektetett jogai jogszabályi felhatalmazás nélkül a bíróság által nem korlátozhatók, nem csorbíthatók.   A peres felek (régi Ptk 200.§ (2) bekezdésében, és régi Ptk 234.§ (1) bekezdésben foglalt ) törvényes jogait korlátozó, a peres felek törvényes jogait sértő módon jár el a bíróság akkor, amikor a bíróság a szerződés érvénytelenségének – érvényességének perbeli vizsgálatát egy a perbeli szerződés aláírását követően keletkezett törvényi rendelkezés, a 2014- XL törvény 37/A §- előírás teljesítéséhez köti.   Követlejük, hogy a deviza ügyekben eljáró bíróságok az Európai Unió által előírt szabályokat is alkalmazzák a pereken.   A jogállamiság három alappillére az egymástól független, de egymást kiegészítő törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás. A magyar állam e három alappillérnek egymástól függetlenül, a magyar társadalom, a magyar emberek érdekében kellene működnie minden külső befolyástól mentesen.   A hitelkárosultak évtizedes kálváriája és annak körülményei azt mutatják,  hogy ezek alappilérei - főként pártpolitikai machinációk hatására - összefonódtak, megágyazva annak lehetőségét, hogy a törvényhozást a végrehajtás lobbicsoportok, magánérdekek befolyásolhassák, és az igazságszolgáltatás az előző két hatalmi ág csapdájában vergődő jogszolgáltatássá, jogalkalmazássá degradálódhasson.   Itt értekelődik fel igazán a hivatásuk lényegét felvállaló bírók és bíróságok jelentősége, Emlékezetünk arrra, hogy a bírák a bírói eskü letételekor a tisztességes eljárás, a jogszabályok betartására tesznek fogadalmat, ezen túl egy bírónak hivatalánál fogva fel kell ismernie a jogszabálysértést, még akkor is, ha erre külön nem hívják fel a figyelmét.   Ha egy bíró hivatali kötelességét - jogszabályok megsértésének felismerését - azért nem tudja ellátni, mert nincs az ügy szempontjából nélkülözhetetlen, jelen esetben pénzügyi, közgazdasági ismeretek birtokában, akkor független szakértői vélemény nélkül ne hozzon a hitelkárosultak szempontjából elmarasztaló ítéletet, mert emberi sorsokat, családokat, egzisztenciákat dönthet romba, megkédőjelezhető végrehajtások, kilakoltatások megítélésével.  

A fentiekkel összefüggésben a következőkre hívjuk fel a Tisztelt Bíróságok figyelmét: Az Európai Unióról szóló Szerződésben, az Alapjogi Chartában, a 93/13 EGK és a 2005/29 EK irányelvekben, valamint az Európai Bíróság C-26/13 számú ítéletében foglaltak szigorú betartásával, a fogyasztókra nézve tisztességesen kell rendezni, a deviza elszámolású forint kölcsönök károsultjainak helyzetét, és jóvátételt kell adni elszenvedett káraik miatt.   A több mint egy évtizedes - sokszorosan bizonyított - banki visszaélések következtében jelenleg teljesíteni nem képes adósokkal szemben minden végrehajtási eljárást függeszenek fel, a petíció tárgya szerinti szerződések nem teljesítése miatti végrehajtások útján már elvesztett vagyontárgyak fogyasztók részére juttassák vissza, illetve annak lehetetlensége esetén méltányos kárpótlást ítéljenek meg !

Megismételjük, éa felhívjuk az Országban működő Bíróságok figyelmét arra, hogy a több száz deviza kölcsönszerződés ügyben már kimondásra került  ezen típusú szerződések érvénytelensége. A társadalom, minden magyara állampolgár érdeke, hogy a bíróságokon dolgozó bírák bírói esküjük, a jogszabályok és a tisztességes eljárás szabályainak érvényre juttatásával ítélkezzenek a devizahitel- devizakölcsön szerződések ügyében indult perekben, az igazság érvényre jutattatása érdekében.  

Budapest, 2017. február 14.    


VAGY

Az e-mail címe nem fog megjelenni az oldalunkon. Azonban a petíció írója az összes megadott adatot látni fogja.

Egy e-mailt fog kapni egy hivatkozással, amellyel megerősítheti aláírását. Kérjük, ellenőrizze bejövő leveleit (és a spam mappát).
Facebook