Melyik rész hamis? Több mondatra is rákattinthat a petíció szövegében, és mindegyikhez megadhatja, mi igaz. Ez nem kötelező.
A közvetlenül egymás melletti mondatok egy állításként kapcsolódnak össze. A mondat eltávolításához kattintson rá újra.
Tiltakozás a Magyar Művészeti Akadémia jogköreinek bővítése ellen
Jelen levelet Balog Zoltán miniszternek szánjuk, és egyúttal Orbán Viktor miniszterelnöknek, Lázár János államtitkárnak, valamint L. Simon László államtitkárnak is elküldjük.
Tisztelt Miniszter Úr,
Mi - foglakozásunkat tekintve képzőművészek, oktatók, kurátorok, galériavezetők és művészeti írók, a képzőművészeti intézmények dolgozói, a kortárs művészet művelői, szervezői és kedvelői, valamint a művészet pártolói -, tiltakozunk a T/9634. számú törvényjavaslat előterjesztése ellen.
A rendszerváltás óta mindannyian igyekeztünk a Kádár-rendszerből örökölt kulturális struktúrákat meghaladni, és a képzőművészeti életet a kortárs irányzatokhoz felzárkóztatni. Ezen, két évized alatt eredményeket is felmutató törekvésünket egy csapással megsemmisíti az MMA alaptörvénybe iktatása és az MMA jogosultságainak kiterjesztése.
Az állam feladata a művészi alkotómunka szabadságának garantálása és a nemzeti kulturális intézmények fenntartása. A mindenkori demokratikus kormányok viselnek felelősséget a kultúrpolitikáért, jelen esetben az Emberi Erőforrás minisztereként Ön. Ez a feladat és felelősség nem adható át egy magántestületnek, még akkor sem, ha ezzel egyidőben közjogi státussal ruházzák fel, hiszen ez sérti a demokrácia és a politikai felelősség alapelveit.
A törvénytervezet szövege szerint az MMA "feladatkörében érdemben bekapcsolódik, részt és felelősséget vállal állami feladatok ellátásában". Ez közjogi képtelenség, hiszen a Magyar Művészeti Akadémia nem választott testület, nem képviseli a magyarországi kultúra összességét, az érintett szakmai területeket, döntéseiért senkinek sem tartozik elszámolással, ugyanakkor tagjait életük végéig megilleti az akadémiai tagság. Politikai szándék nem jogosíthat fel egy voluntarista alapon szerveződött magántársaságot a kulturális élet irányítására.
A Műcsarnok átadásával kapcsolatban a törvényhozó úgy fogalmaz, hogy ennek célja "a művészeti és a történeti hagyományok megőrzése". A Műcsarnok/Kunsthalle azonban mind magyar hagyományait, mind a nemzetközi helyét tekintve a kortárs kultúra bemutatóhelye, a kortárs művészeti és társadalmi kommunikáció elősegítője. A törvényhozó megfogalmazott szándékának más intézménytípusok a letéteményesei. Ezeket a kormányzat közvetlenül is támogathatja, egyáltalán nem szükséges az, hogy az állam a Műcsarnok tulajonjogáról lemondjon, sem az, hogy az intézmény működését felügyelet alá helyezve és szakmai függetlenségét csorbítva jócskán elavult kulturális funkciókat és ideológiai kurzusokat erőltessen rá.
Elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy az amúgy alulfinanszírozott kulturális területet további pénzmegvonásokkal sújtják, ugyanakkor az MMA testületének 2,5 milliárd forintos évi költségvetést biztosítanak. Az MMA nem képviseli a művészeket, nem letéteményese a művészeti hagyománynak, nem szervezi a művészeti életet, a Magyar Tudományos Akadémiának nem szervezeti egysége, és a művészeti tudományos élet is az MMA-tól teljesen függetlenül zajlik, így az MMA bőkezű pénzilletménye teljesen indokolatlan. Hasonló funkciót szánnak az MMA-nak, mint a Magyar Tudományos Akadémiának, holott a művészi minőség megítélése messze bizonytalanabb, mint a tudományé. A szervezet túljogosultságát és szellemiségének alakulását látva még az MMA tagjai közül is sokan kiléptek. Mindazon feladatokat, melyeket a törvényhozó a tervezetben felsorol a demokratikus kultúrafinaszírozási modelleket követő Nemzeti Kulturális Alap és a Kulturális Államtitkárság hivatott ellátni. Ahhoz, hogy a kultúrára szánt adófizetői pénzek eljussanak a megfelelő helyre, átlátható ügyvitelre, demokratikus intézményre, választott, szakmai szervezetek által küldött, hozzáértő, időszakosan változó tagokból álló kuratóriumok felelős döntéseire van szükség. Ilyen intézmény volt a legutóbbi időkig az NKA, ezzel szemben az MMA egy 19. századi dicsőségre áhítozó, kirekesztően nemzeti irányultságú, a nemzetközi környezettől elszigetelten működő, a kulturális élet kereteit és tartalmait szabályozni kívánó önjelölt testület. Adminisztrációval nem rendelkezik, preferenciái, kritériumai a nemzeti elkötelezettségen kívül nem ismertek, döntései követhetetlenek.
Meggyőződésünk, hogy a MMA-nak kedvezve a kormányzat távolról sem a kulturális élet sokszínűségét és korszerűségét segíti elő. Ellenkezőleg: ami a képzőművészeti életet illeti, évtizedekkel veti vissza. A leírtak fényében kérjük a miniszter urat, hogy a törvény előterjesztésétől álljon el.