Szerintem ez a jövő. Fizetett munkája keveseknek lesz. És örülni fog az, akinek a munkájára szükség lesz! Nem kényszer lesz a munka, hanem lehetőség a valahová tartozáshoz, az értékesség és értékeltség tudatához, a fejlődéshez, a továbblépéshez! Mindenki igyekezni fog dolgozni, mert senki nem lesz megelégedve csak a létminimummal. A gyerekének mindenki többet akar adni--kivéve azokat, akik, valamilyen oknál fogva, elveszítették küzdőképességüket, érdeklődésüket, motivációjukat. De a többieket látva még ők is motiváltabbak lesznek, mint ma a reménytelenül leszakadók, akiknek esélyük sincs visszakapaszkodni. A szociális létminimum esély a visszakapaszkodáshoz. Bot vagy mankó azoknak, akik részben kívülálló, részben saját hibájuknál, főként helytelen döntéseiknél fogva padlóra kerültek. A szociális létminimum segítségével az, aki szeretne, feljebb léphet! Persze, sziszifuszi alulról felfelé kapaszkodni és sokkal nehezebb mint azoknak, akiknek a szülei ezt a munkát már elvégezték, és gyermekeiknek, ha jól sáfárkodnak ezzel az adottsággal, ezt a munkát már nem kell elvégezniük. De, aki tehetséges és szorgalmas, ledolgozhatja a hátrányt, bármekkora legyen is az! Ráadásul a fogyasztásnak, így a gazdasági fellendülésnek is jót tesz a szociális minimum: hiszen az emberek ezt a pénzt vissza fogják folyatni a gazdaságba azzal, hogy számukra szükséges javakat vesznek belőle. Ahelyett, hogy off-shore cégek magánszámláin landolnának a gazdaságból kivont forintok, a kevésbé szerencséseknek juttatott forintok biztosan visszakerülnek a gazdaságba és segítik a körforgást! ÚGYHOGY IGEN, ÉLJEN A SZOCIÁLIS LÉTMINIMUM, vagy az Általános Alapvető Jövedelem! Higgyék-higgyétek el, ez a jövő!

#73: rozika -

Ha ez a jövő, akkor ez nagyon szomorú jövő: néhány ember dolgozik, a paraziták meg követelik az ő munkájukból származó "Egyetemes Alapjövedelmet".

#73: rozika -

#73: rozika -

Nagyon jó eszmefuttatás, én is teljesen egyetértek vele. Ne feledkezzünk el arról, hogy ugyanilyen alapon cégek, vállalkozások, alapítványok, civil szervezetek, stb igenis munka nélkül kaphatnak óriási pénzeket (pályázatok), azért hogy növekedhessenek, fellendítsék a gazdaságot, és hogy: ne haljanak éhen...Egy humanista világrendben a magánemberek IS megkapnák ugyanezt, ha az embert, vagyis egész pontosan az egyént is önmagában való értéknek tekintenénk végre, és nem csak azt a -legtöbb esetben-materiális javat, amit létrehoz...Pont erre a több mint 2000 éves embertelenségre világít jól rá (akaratán kívül...) a tisztelt "parazitázó" vendég.