#9361: L. - Re: Re: "hol olvastad?"

Nem én olvastam, tudod, nekem úgy olvasnak fel. - Viszont, az én Zorróm fia Csömörön építkezett. Varsóban szedte meg magát még ifjoncként, 3 évet dolgozott kint. 10 évvel ezelőtt 36 milla, és hazajött, mert honvágya volt, bolond, mi?  Neki van 3 gyönyörű lova. Nemtom, Te tudol-e lovagolni? Mert én nem tudolok. De a gyerek megtanít minket és odaadja a pacikat, akkor aztán lekavarhatunk Kötcsére és Zorrózgathatunk marha jókat Fletóval. Ezért kéne ott egy piciházikó, amiben elférünk a paripákkal együtt. Legalább nyáron. Hm???  - Jut eszembe, hogy nyáron a teniszőknek 1,5 hónap pihijük lesz, így koncentrálhatunk kizárólagosan a másik Kedvencünk kedvenc sportjára (azért a futás az már felejthető).

#9362: Sz. - Re: Re: Re: LUKRÉCIÁNAK! 

 Az én súlyom egy lónak sok lenne. Jordániában voltunk a férjemmel 7 évvel ezelőtt. Elmentünk Petrába - csodálatos -a híres kincstártól kellett még gyalogolni 50 fokban 5 km-et a romváros végéig, ott volt az ebédünk. Jóllaktunk, megpihentünk kicsit, irány vissza. Akkor tudatosult bennünk, főleg bennem, hogy ugyanannyi az út visszafelé is, amit gyorsan eldöntöttem, hogy én azt bizony nem tudom megcsinálni. Férjem megalkudott egy szamárra, amelyik elvitt a kincstárig, onnan már csak nem egész 2 km volt vissza. Én ott bevártam a férjemet, aki azzal érkezett, hogy találkozott a sráccal, vezette a szamarat, ő még úgy állatot nem látott vigyorogni, mint azt a rozogát, amelyik az én súlyomtól megszabadult. Én pedig folyamatosan azt éreztem út közben, hogy a szamár alattam fog kimúlni, úgyhogy én is vigyorogtam, amikor leszálltam róla és még életben volt. Meg van örökítve, le sem tagadhatnám.