Semmi sem nehezebb, mint belátni: "én tévedtem". Pedig itt 2/3-ad tévedett és ennek súlyos ára van. Megfizetünk érte mind.

Kár, hogy azok is, akik hiába figyelmeztettek. Nem hallgatott rájuk senki. Lejtőn száguldunk lefelé, útközben lefejelünk néhány akadályt, amiknek a neveit az ütközés után megjegyezzük egy rövid időre. Már találkoztunk Bűnbakkal, Acsarkodással, Nyomorral, Széthúzással, Szerencselovaggal (vele még összefutunk néhányszor út közben) és talán már el is felejtettük, melyik társukkal még. Vajon melyik van még vissza, és a lejtő alján emelkedő helyett vajon nem sziklafalat találunk-e, amin mint egy platóról az aszfaltra guruló görögdinnye, szétfröccsen a fejünk?

Meg kellene állni, de a rossz szellem kiszabadult a palackból és dakota közmondásokkal megfertőzte a megfertőzhetőt. Könnyű dolga volt, csak azt kellett szajkóznia, hogy ostoba, aki nem neki hisz. Senki nem akar ostoba lenni, főleg nem az, aki ostoba, hát engedelmeskedik.

"Az ítélet" (amit persze igyekeznek előre levajazni a hatalom mámorának "jótékony" kezei segítségével) már megvan, csak ez a rohadt kerékkötje ne lenne a "népi kormánynak": az igazság.

Békés lesz a karácsony… talán valahol máshol.

#6201: hm - semmi sem… 

 Lesz mit válaszolnom, de nem most, most karácsonyi őrületben vagyok, csak pár percet engedélyeztem magamnak pihenés címén.