#367: - Re: Re:  

 Nem tudom kinek mennyi a pótléka. Azt tudom, hogy mikor behozták a zárvatartást, akkor az eladó/árufeltöltő ismerőseimtől csak azt lehetett hallani, hogy mekkora szar. És ő jobban örülne egy hétköznapi szabadnapnak, mert akkor ezt vagy azt tud csinálni. Most meg ez a baj. Amúgy ha tetszik, ha nem mindenki maga választja a hivatását. Amennyiben szereted csinálni, akkor pedig együtt kell élni a negatívumaival is. Gondolom nem vagy "hisztikorszakos 3 éves", hogy ne tudnád az élet ilyen.

#378: - Re: Re: Re:  

 Nem vagyok hisztikorszakos. A választott munkám/hivatásom elbukott, mikor, mi magyarok felfedeztük, az "occó, kici kínai" cuccokat, tehát a könnyűiparnak befellegzett. Akkoriban 2 műszakban toltam, egy gyárban. Reggel 6-14ig, délután 14-22ig, ám mégis el tudtam intézni a dolgaimat. Szervezés kérdése volt az egész.

Aztán Pestre kerültem, ahol is közel akartam maradni a szakmámhoz, ruhaüzletben kezdtem dolgozni. Emberekkel foglalkoztam és eleinte élveztem, de az utóbbi időben, a sok hiszits picha+a neveletlen gyerekeik és a többi idióta csalódást okozott. Igen. Kiábrándultam belőlük, de vannak olyan vásárlók, akikkel öröm foglalkozni, mert ŐK az embert látják bennem, nem a biorobotot. Amikor tavaly március után, este 9kor bezártam a boltot, mentem a madaras hiperszuper marketbe vásárolni és a busszal cipeltem haza a cuccot (nincs autó a seggem alatt!) és valahogy, képes voltam vasárnapi ebédet adni a családomnak. Szervezés kérdése az egész.

"Az élet ilyen" pedig, simán rávetíthető volt az elmúlt 1 évre. 6 nap alatt, be lehet vásárolni vasárnapra, mégha az illető este fél6-6ra ér is haza.  Csak, "szervezés kérdése az egész".  :)  Ennyi.