A politika az elmúlt másfél évtizedben lejáratta magát, a választók nem bíznak bennük. Joggal, mert a szakpolitikákat szétzúzták, az elkészült szakmai anyagokból "mazsoláztak", lejáratták azokat és készítőiket. Minden népgazdasági ágnak egy-egy előkészítő bizottságot kell létrehoznia, pl.: humán szféra, megállapodni a minimum értékekről és érdekekről, majd annyi albizottságot létrehozni elsősorban civil és szakmai szervezetekből, ahány szakma van. Pl.: közoktatás, felsőoktatás, szakoktatás, szociális munka, intézményi ellátás, gyermekvédelem, idősgondozás, fogyatékos ellátás, hajléktalan ellátás, stb., így az egészségügyben, kultúrában is. Egy-egy ilyen albizottságban legyenek jelen a szakemberek, intézményfenntartók, szakembereket képző intézmények, jogászok (kodifikátorok), gazdasági-pénzügyi szervezetek szakemberek, és az igénybe vevők (diákok, hallgatók, szülők, betegek, ellátottak, nézők, stb.) képviselői is. A jogalkotástól a fenntartás és finanszírozás kérdésén át a szakmai feladatok meghatározásáig, a szakképzést is beleértve, valamint a nemzetközi előírások, ajánlások, kapcsolatok rendszeréig kidolgozni mindent. Majd rakják össze az albizottságok a szakmák, majd a szakmák a nemzetgazdasági ágakat. Persze, sok kompromisszum is szükséges ehhez, rövid-, közép- és hosszútávú cselekvési tervekkel. Csak így lehet az egész társadalmat megmozgatni, valóban összekovácsolni, célt kitűzni és elérni. Átlátható, transzparens módon, időről időre értékelni, ha szükséges módosítani, folyamatosan mérni, monitorozni az elért eredményeket, hatásokat. Társadalmasítani szükséges a társadalmi feladatokat, újra meg kell teremteni a társadalmi szolidaritást. Nem a vezetőket (messiásokat) kell castingolni, ezek a tárgyalások, paritásos vezetéssel ki fognak emelni vezetésre alkalmas és kész szakembereket.

#21: -  

 Köszönöm! Értékes hozzászólás!  :)