Nos, én kb. 12 éve jöttem rá, hogy nincs mire, kire várni: kerekes székes barátommal közösben vettem egy benzinmotoros fűkaszát – neki cserébe ingyen nyírtam a telkét –, és egyetemi nyelvtanári munkám mellett elkezdtem kiépíteni a kaszabizniszt. Az erről szóló emlékirataimat az „Im-igyen szóla Kasza Gyurka” című opuszban várhatjátok Kasza Blankástul, Kasza Nóvástul. 10-12 kertet kaszáltam, megkerestem a nyári sörrevalót, nem kellett a családot megrövidíteni – még számlát is adtam (kiváltottam az egyéni vállalkozói bárcában az „egyéb művészi tevékenység” számot, mert a fűkaszát a közmunkás argó már akkor „gitár”-nak hívta – igen, a damil miatt). Amikor az allergiától már kiköptem a tüdőmet, kapcsolati tőkémet felhasználva elmentem mozijegyszedőnek, büfésnek és filmszállítónak egy újonnan indult art moziba. Istenem! Gyönyörű időszak volt! Napi 2-3 néző, napi 600-1500 Ft plusz összejött! Aztán jött a többi – újság-, könyvszerkesztés, most egy másik iskola, és ha ennek is vége lesz, megyek a Hajtás Pajtáshoz 50 évesen, mert fő az egészség! Ahhoz elég sokat próbáltam, hogy szakaszolható legyek, nem vettem részt mozgalomban, de azért kiváltam, elvegyültem s egyebek.

Ja, ez szerintem sem okés, nem azért írtam…

#120: Kasza Gyurka - Hát, mit mondjak? 

 Mióta egyetemen oktatok, az alapvető létszükségleteim érdekében én is voltam már párhuzamosan pénztáros, recepciós, szórólapos, irodai lóti-futi. Vajon mi lesz a következő? Autómosó?

Nem sok különbség a diákmunkákhoz képest.

Mit teszek majd, ha egyszer egy ilyen munkakörben összetalálkozom egy hallgatómmal? Hogyan képviseljem hitelesen, hogy érdemes tanulnia, becsületes módon dolgoznia?

Habár benne van az etikai kódexünkben, hogy nem viselkedhetünk az intézményünkre nézve lejárató módon - ezt a követelményt nem tudjuk nem megsérteni. A vak is látja, hogy akár az életvitelünk, akár a tények egyértelműen járatnak le nemcsak minket magunkat, hanem az intézményeket is.