Az Oktatói Hálózat petíciója

Egyetemi tanár vagyok, aktív pályám vége felé járok. A fizetésemből megélek, nem hasonlítgatom a nyugati professzorok vagy a magyar focisták jövedelmeihez a magamét. Bérpótlékom is rendszeres: fiatalabb kollégáim, egykori és mai tanítványaim megbecsülése, tisztelete. Önmagam miatt nem írogatok petíciókat. Az itteni fő téma, a fiatal egyetemi oktatói kör és a nem oktató kollégák elfogadhatatlan, esetenként már megnyomorítóan alacsony fizetése elleni tiltakozás azonban legalább egy aláírás ideéig belefér a drága időmbe. Hosszabb értekezés a hazai (felső)oktatás aktuális gondjairól nem e fórum műfaja, nem is kezdek bele, sokan, sok elemét világosan leírták itt és másutt is. A jövöjét kockáztatja az ország, ha - sok egyéb orvoslandó gond közepette is - a "tudástermelés" perifériára szorul. Ebbe nem szabad belenyugodni!

#7: Csaba -  

 Csaba,

Helyesbitek 2002 óta nem volt érdemi béremelés. Sőt a nyavalyás szoci kormányzatok csak loptak az egyetemi oktatók fizetéséből: 13 havi bérek, adókedvezmények, adóvisszatéritések elvételével. Gunár-nyakú Oszkó az adjunktusi kinevezés utáni időtartam 5% emelését is elvették... Egy felső tagozatos tanár fizetése 40-50 év körül 320 ezer (1000 EU)  Ft körüli bére, miközben egy egyetemi adjunktusnak (PhD-val, és egyéb tudámányos fokozattal is csak 247-ra (kevesebb mit 800 EU)  "emelkedik" a bére. Szánalmas kép az értékrendről, persze ehhez jó részben hozzájárult a Gyurcsány vezette gazdaság és értékrend lepusztitó időszak, amely javulásán, korrigálásán az egyetemi méltánv elvárják.. MO jövőjét a szellemi értékre kell alapozni, ehhez pedig ennek megalkotónak értékelésén javitani kell!

#105: -  

 Inkább csak bércsökkentést tapasztaltunk, a 13 havi megvonásával, százalékos lépcső megvonásával az akkori otatás és értekrend pusztító kormányzattól!

Megbecsülést a felsőoktatásban dolgozóknak! 

#22: - Re:  

 Egy 31 éve egyetemen tanító adjunktusnak két rendes (osztatlan!!) diplomával, kisdoktorival és PhD-val ( nem az előbbi átminősítése, hanem új akció) 152.000 ft a nettója és pénz nem lévén, remény sincs a docensi kinevezésre. Biztosan tudom, mert rólam van szó:):( A kutatás és a PhD idő-idő-ÉS temérdek pénz pénz pénz pénz, amit valahonnan elő kell teremteni, a család nem ehet ebédre doktorit:) Igényes, európai színvonalú oktatás természetesen elvárt, mert a külföldi hallgatók különben nem fizetnek. A magyar hallgatók pedig névtelenül, anonym módon ismerik el a teljesítményünket (hallgatói véleményezés).

A kutatás és a tudományos munka kötelező, a konferenciák szintúgy és persze pénzbe kerülnek. Publikálni, tankönyvet írni is illik, szerintem nem azon kellene vitatkozni, hogy ki dolgozik többet, a középiskolai tanár vagy az egyetemi. Én pl. vasárnap és a szünetben is dolgozom, hogy igényes és naprakész legyek.

Én személy szerint nagyon tisztelem az általános iskolai tanítókat is , az ovis dadusokat is, a középiskolai tanárokat is, szeretném, ha ők sem ellenséget látnának bennünk, hanem tisztelnének minket ugyanúgy.

Egyetemi nyelvtanárként még a többi egyetemi oktatóhoz képest is mostohább helyzetben vagyok, ugyanis a Felsőoktatási Törvény egy külön paragrafusa alá tartozom.  

Így amikor a pedagógusok bérét emelik, abból is kimaradok, és amikor az egyetemi oktatókét, abból is.  

Jóllehet, az FTV szerint a munkaköröm alapján pedagógusi életpálya vonatkozna rám, és rendelkezem pedagógus szakképzettséggel, jelenleg mégis a sima közalkalmazotti bérskála szerint fizetnek.  

Miközben ugyanannyi, vagy több feladatot látok el, mint a törvény szerint egyetemi oktatónak minősülő kollégáim: 8 órás, teljes állású munkakör, fő feladat: egyetemi szemináriumi órák tartása, szemeszterenként 10-10 csoportnak (180-200 fő). Ehhez járulnak még oklevélfordítások százai, rengeteg adminisztráció és végül tudományos tevékenység.  

Mindezért havi nettó 97.922 Ft-ot kapok kézhez. Tanári pótlékkal és nyelvvizsga pótlékkal együtt. Plusz 6.000 Ft étkezési utalvány „béren kívüli juttatás”. Tehát együtt 103.922 Ft.  

És ehhez nem jön hozzá sem csúszópénz, sem hálapénz, mint sok más munkakörben… Gazdag férjem sincs, aki eltartana.

Harminc napra lebontva a keretem napi 3.464 Ft.

Ebből nekem meg kell élnem: elégnek kell lennie étkezésre, ruházatra, közlekedésre, lakhatásra. Kultúráról, hobbiról vagy szórakozásról inkább nem szólok.  

Mondjuk ki: ezzel a Magyar Állam és Társadalom engem arra ítél, hogy vegetáljak. Hogy önerőből ne lehessen se saját lakásom, se családom, se kocsi, se nyaralás, se orvosi ellátás, se a szüleimről való gondoskodás, semmi.  

Pedig minden olyan elvárásnak megfelelek, amit egy állam és társadalom a tagjaival szemben támaszthat:  

- Tizenhét évig tanultam (8 + 4 + 5), kitűnő eredménnyel.
- Büntetlen előéletű vagyok, soha semmilyen törvény- vagy szabálysértést nem követtem el.
- Fizetem az adókat, TB-t, nyugdíjjárulékot.
- Mind szellemileg, mind pszichésen megterhelő tevékenységet vállaltam, kifejezetten azért, hogy fontos és közérdekű társadalmi feladatot láthassak el: az emberek gyerekeit képzem, illetve nevelem, hogy NEKIK jobb legyen. Az új generációk kinevelése egyszersmind a társadalom reprodukcióját jelenti, vagyis, hogy húsz év múlva is meglegyen mindaz, ami ma az életünket jelenti. A munkavállalók szaktudásának fejlesztése a nemzetgazdaságot is fejleszti, mivel a képzettebb munkaerő többet keres, és többet költ el. Tehát igenis VAN számokkal kifejezhető hozzáadott értéke gazdaságilag is az oktatók munkájának.  

Akkor hát miért vonakodik ez a társadalom nemcsak attól, hogy biztosítsa a munkám megfelelő elvégzéséhez szükséges körülményeket, de még attól is, hogy elérhetővé tegye számomra azokat az alapvető életfeltételeket, amelyeket egy egyén a közösségtől elvárhat?

Nincs perspektíva a magyar felsőoktatásban. Még itt dolgozom, de minek? Nincs előléptetés, a tudományos teljesítmény nem számít, pályázatokon hiába indulok mert a fővárosi egyetemek oktatói kapják meg, sokszor kisebb, jóval kisebb tudományos teljesítménnyel, ami, ugye, ellentmond a tudományosságnak. Ha kutatni akarok a családtól kell elvennem a pénzt. Elvárják, hogy külföldi konferenciákon vegyünk részt, de nem támogatják a költségeket. Nemzetközi mezőnyben kell teljesítenünk, de ami a külföldi kollégáknak természetes, hogy van pénzük kutatásra, megjelenésre, az nálunk luxus. Egyébként is, ki marad a felsőoktatásban oktatni? A java, a legjobbak? Nem, mert elviszi őket a versenyszféra, ahol többszörösét keresik az egyetemi oktatók bérének. Én kiábrándultam, és nagyon megbántam, hogy elment ebben 25 évem. Ha mások is úgy érzik, ahogy én, netán sokan, akkor ezen egy fizetésemelés keveset segít. És itt már nincs elkötelezettség, 25 évig volt, de elmúlt. No, megyek beveszem a szívgyógyszerem.

Nos, én kb. 12 éve jöttem rá, hogy nincs mire, kire várni: kerekes székes barátommal közösben vettem egy benzinmotoros fűkaszát – neki cserébe ingyen nyírtam a telkét –, és egyetemi nyelvtanári munkám mellett elkezdtem kiépíteni a kaszabizniszt. Az erről szóló emlékirataimat az „Im-igyen szóla Kasza Gyurka” című opuszban várhatjátok Kasza Blankástul, Kasza Nóvástul. 10-12 kertet kaszáltam, megkerestem a nyári sörrevalót, nem kellett a családot megrövidíteni – még számlát is adtam (kiváltottam az egyéni vállalkozói bárcában az „egyéb művészi tevékenység” számot, mert a fűkaszát a közmunkás argó már akkor „gitár”-nak hívta – igen, a damil miatt). Amikor az allergiától már kiköptem a tüdőmet, kapcsolati tőkémet felhasználva elmentem mozijegyszedőnek, büfésnek és filmszállítónak egy újonnan indult art moziba. Istenem! Gyönyörű időszak volt! Napi 2-3 néző, napi 600-1500 Ft plusz összejött! Aztán jött a többi – újság-, könyvszerkesztés, most egy másik iskola, és ha ennek is vége lesz, megyek a Hajtás Pajtáshoz 50 évesen, mert fő az egészség! Ahhoz elég sokat próbáltam, hogy szakaszolható legyek, nem vettem részt mozgalomban, de azért kiváltam, elvegyültem s egyebek.

Ja, ez szerintem sem okés, nem azért írtam…

#15: -  

 "A ráfordított munka minősége, és befektetett energia alapján."  Amíg a fővárosból vidékre lejáró főállású oktatók másfél nap alatt letudják a kötelező óraszámot, a havi brt. négyszázezerért, és nincsenek ellenőrizve, addig hogyan akarunk emelést? 

#122: Vendég - Re:  

 Ez egy másik probléma. A béremelés jogos követelés, nem lehet megélni egy egyetemi fizetésből.

AZ viszont tény, hogy néhányan két fizetést húznak: főállásban egy helyen és mellékállásban vagy óraadóként, horribile dictu másik főállásban másutt. Jellemző módon az MTA egyik intézetében vannak, és mellette egy vidéki egyetemen oktatnak. és akkor tényleg nem végeznek két embernyi munkát két fizetésért. De a vidéki intézményeknek kellenek az akreditációhoz, néha a speciális területekhez  a nagy fejek. Ez is rossz a rendszerben. De éppenséggel ezért álljunk ki egymásért: legyen elég egy fizetés, és kapjon egyet mindenki. És tanítson büszkeségből, hiúságból, áldozatkészségből máshol, mint ami a munkahelye, egy keveset, hogy állást kapjanak a tehetséges fiatalok.

Ezt meg kellene változtatni, de a pénzhiányon ez nem segít. Egyszerűen tisztességes lengyel, cseh, horvát, szerb fizetéseket kell adni, vagy azt, amit a középiskolában PhD-vel tanító, portfoliót készítő kollegák kapnak. Utána rendbe lehet tenni és számon lehet kérni mindent.

#120: Kasza Gyurka - Hát, mit mondjak? 

 Mióta egyetemen oktatok, az alapvető létszükségleteim érdekében én is voltam már párhuzamosan pénztáros, recepciós, szórólapos, irodai lóti-futi. Vajon mi lesz a következő? Autómosó?

Nem sok különbség a diákmunkákhoz képest.

Mit teszek majd, ha egyszer egy ilyen munkakörben összetalálkozom egy hallgatómmal? Hogyan képviseljem hitelesen, hogy érdemes tanulnia, becsületes módon dolgoznia?

Habár benne van az etikai kódexünkben, hogy nem viselkedhetünk az intézményünkre nézve lejárató módon - ezt a követelményt nem tudjuk nem megsérteni. A vak is látja, hogy akár az életvitelünk, akár a tények egyértelműen járatnak le nemcsak minket magunkat, hanem az intézményeket is.

"Nem örült az ELTE-BTK vezetése annak, hogy a karról indult útjára az az akció, melynek keretében az oktatók a nemrég elfogadottnál magasabb béremelést szeretnének. A dékán szerint nem reális nyugati béreket követelni Magyarországon..."

Kedves ELTE-BTK vezetése! Ami elsőre megfogalmazódott bennem, azt nem írom ide, de remélem gondolhatják...
Nem nyugati béreket kérünk B@*****! Hanem annyit mint egy középikolai tanár...   Tarts már el egy családot 160 eFt-os nettó adjunktusi bérből, doktorival, ilyen szinten megalázva....  !!!!!