A vandalizmus az, ha ilyen szobrot kap az egyik legnagyobb magyar költő. 
Szolidarítás!
Böszörményi Magyarországon szokatlan útját választotta a tiltakozásnak. Más országokban ez jobban elfogadott. Teljesen természetesnek tartom, hogy egy demokratikus környezetben, ha minden más enyhébb, jogos, ismétlem jogos tiltakozás eredménytelen, a polgárok olyan eszközökhöz nyúlnak, amik ráirányítja a figyelmet a problémára. Ha másképp nem megy. Különösen, ha korrupcióról van szó. Sőt,  Kligl esetében nem is egyedi a bűnbeesés, hanem egy rendszerbe beépített kiskapu kihasználása gátlástalan, etikátlan, üzletszerű és sorozatos módon. Kligl Sándor hatalmával visszaélve nagyon káros precedenst teremtett ezzel az egész szakmára nézve. Böszörményi István tudatosan és helyesen felmérte a helyzetet és a legjobb lelkiismerete szerint cselekedett. Hangsúlyozom a "lelkiismeretet". Ráadásul ezt kiváló hatásfokkal tette, 1 kiló liszt árából, hogy a pécsi eset olyan országos figyelmet kapott, amit százszorosan meg is érdemel.
HAJRÁ PÉCSIEK!

#24: Károly - Ez a szobor egyszerűen nem méltó Weöreshez, a pécsiekhez. 

 A mi Csontvárynk strófájára: Aki iskolába járt, aki olvasni tud, aki gondolkodik, aki tudja az egyszeregyet, akit  megörvendeztet a szaglás, hallás, tapintás, lárás, ízlelés öröme, aki szeretett és akit gyűlöltek, aki bukott és aki nyert, aki törekszik és aki csak úgy el tudja röhögni magát a baromságokon, az egy szempillantás alatt képes eldönteni, hogy ez a Király utcai bigyó nem hatalomreprezentáció, nem kultúrapártolás, nem anyagi érték és nem szellemi újjáteremtés, nem beteges és nem dekadens, nem forradalmi és nem misztikus, nem míves és nem szimbolikus, nem rímes és nem szabadon formált, nem elvont és nem anyagszerű, nem kályhaarany és nem reves oxiddá érett bronz, nem pionír és nem bérelszámoló, nem költő, az biztos, és nem könyvtáros, az biztos, és nem állat és nem ember, ez majdnem biztos, nem álarc és nem álca, semmiképpen nem az, ami, nem WS, nem az, nem az ideje, nem az a tere, nem a kávéja, nem a cigarettája, nem a szemöldöke, nem a nyakkendője, inggallérja, zakójának revere-je, kicsit meztelen csiga, kicsit pacsuli illat, kicsit gyúrmatúró, mézgacseppek őszi barackfatörzseken, málnaízű szörp a joghurtospohárban, képlékenység, anatómiaközeli szimulációs experiment, kelmegyűrészeti kellemkaparás, nyákban oldott újjpercek, taktilis/debilis foglalkoztató gyengénlátóknak, útakadály biciklisnek, ellensúly a szobrászati konvencióknak, éjszakai fémgyűjtők vágyának titokmentes tárgya, közepes logisztikával három mázsa nyereség, ón és sárgaréz elegy, mint egy lefolyórács, de útban van, útban van, a költő útban van, ezért nem költő, mert a költő egyébként ritkán van útban, mint az sem, aki másképen igazít el, bakter, portás, őrző-védő, ők nincsenek útban, de ez a bigyó nem költő, öneki nincsenek szavai, látja a megfagyott kávét, mereng a kozmikus viszonyokon, csodálja a teremtést, amely megadta, hogy ő még nem fagyjon meg, mutasson okos buklsijára, jelezvén: mily' kár volna is, ha ez a kobak most megdermedne, de míly' idők, a buci buksi megtámasztva, sliccre irányított tekintet, támaszték a mutatóujj, figyu, szitakötőfarokká visszafejlődött mutatóujja van, ellenevolúció, nyekk, na ennek ennyi- jelenti a mozdulat, stukival szokták... Na csá, megyek Zomborba, ott három ilyen van egymás mellett a vojvodinai olvasóegylet előtt.