Sinka István - Kicsi nép nagy bánattal



Egy hang a szlovákokhoz


" Nézzetek erre...Ragyog a völgy!

Két út az utatok...Egyik a bánat

s fukar régi kövek...A másik:

ott ahol fák úsznak kék tükrin a Vágnak.

Úsznak, ringanak... s hazát lelve

jöhettek rajta énekelve.


Mert hova mennétek e nagy világon

másfele?...Kicsi nép nagy bánattal!

Sárga sziklák,aszú pityóka: ez lenne sorsotok,

s költőtök lelke is tört szárnyakkal

hullana le naponta...Jól gondold meg nép,

örök hegyi pásztor:

a Duna-Tájak kínja összekovácsol minket.


Hegyek és síkok törvénye együtt maradni -

Boldogtalan népek, mi így élünk örökre!

Jobb hát jönnötök, - nekünk is arra menni

inkább,mint vér hullana és ágyú dörögne.

Jólenne nekünk is - s nektek is odaát,

ha nem fonnánk egymásnak töviskoronát...


Régen hallottam...már-már felejtem

a szót, a hangot - ide s tova

apám mesélte: oly mindegy: ki honnan jött,

csizmája van, vagy bocskora:

búja,öröme egy marad

a hegyen úgy, mint a hegy alatt...


Jól van: a szabadságért ám küzdjetek.

De úgy legyen, ahogy mondom:

más népekért egymás baját

ne kacagjuk ki bolondon.

Mert, ha nekünk kacagni jobb,

két táj bánata lesz nagyobb."

AZT HISZEM, ENNÉL TÖBB NEM KELL.....csak legyünk emberek......(még,ha politikusokról is van szó....)

#398: -

Pereg A Dob.

A háború lármája halkul,
De az  elnémult csatazajbúl
Még egy sikoltás fel-fel jajdul.
A fegyverkkovács vasa csattan
új fegyvert forraszt lankadatlan...
Peregnek még harcdobok,
És glédában a harcsorok.

A gyűlöletbárd nincs elásva,
Ember embernek még nem társa
Öklök emelkednek csapásra
Erős a gyengét eltiporja
Dühöng az őrült konctivornya
És peregnek a hajrá-dobok
Sok igaz ember felzokog.

Vonulnak lassan, hosszú sorban
Cafattá tépett rongybiborban
Kik vádlottak a véres torban...
Tetemre hív a vádat író
És halált, halált mond a bíró
És peregnek a siralomdobok,
Nyaktiló kése csikorog.

Ácsolják az új világ vázát
Talán esettek börtönházát,
Belévakolva bosszú lázát..
Rabbilincs kattan szolgakézen,
Hogy ne legyen jobb, mint volt régen.
És peregnek a sorsdobok,
Ajtókon a végzet kopog.

Oh, miért nem vetjük végre végét,
És nem teremtünk végső békét?
Minden országét, minden népét,
Hol győző és legyőzött nincsen,
Csak ember van és győz az Isten.
És nem peregnek a dobok,
Mert dob helyett a szív dobog!

Rakovszky Iván Trianon után a felvidéki magyarság egyik vezetője volt, a Rákóczy Szövetség elnöke.

Ha nem települt volna át Magyarországra (ahol 1922-26 ban belügyminister volt) akkor talán a petitióban az ő neve is szerepelne.

 

Tulajdonképp az utolsó versszak a petíció egyik célját is szépen megmondja.

A békéhez Gašparovič és elvtársainak a nyugalomba-vonulása kell.