#115: petíció kiírói - Re2 Gondolkodó emberek

Köszönöm a mghívást, én elég messze élek, és nekem sem probléma-mentes a világom. Én azt nem értem, még mindig, és egyre kevésbé, hogy láttam már közelről is bírót, ügyvédet, bíróságot, ítéletet. Szerintem a bírónak indokolnia kell, kinek a véleményét fogadta el, kiét nem, és ha nem, akkor miért nem. Ha nincs ilyen indoklás, akkor az hibás ítélet, és nyugodtan várhatjátok a következő szintet. Nade 20-ból 5 ellenetek, és abból is több bizonytalan? Egyáltalán, minek kellett 20 szakvélemény? Ez teljesen nonszensz. Ez hihetetlen költség. És ezt mind lefizették? Érthetetlen és hihetetlen. Az a rengeteg mocskolódás pedig, amit itt a kommemtelők összehordanak, csak árthat Nektek. Hogy tűrhetitek el? Mégiscsak a szüleidről van szó? Tűröd, netán helyesled a folyamatos anyázást? Akkor mitől vagy különb?

A szakemberekből "csak" 9 igazságügyi, 3-6 arányban, a többi egyéb szakember. A szüleimről én a tényeket írtam le, kommentelni szabadon lehet. Egyébként a helyzetet, mint ezt az általad ismert könyben is említem, úgy tudom kezelni, hogy a szüleimnek a gyermekkori kedves, szerető, felnevelő embereket tekintem, szeretettel gondolok vissza ezekre az évekre. Most szerintem dac, düh és csalódottság vezeti őket, ami annyira elvakítja az ítélőképességüket, hogy azt érzik helyesnek, amit tesznek - bevetve ehhez hazug és pénzbeli eszközöket is. Nem ítélem el őket, de úgy gondolom, abszolút káros, amit tesznek. A külvilág számára a viselkedésük elbírálása lehet drasztikusan negatív, ez az ő tetteik követkeménye és az ő felelőségük, mint ahogy a lelkiismeretükkel is nekik kell majd elszámolniuk. Szeretem őket szüleimként, de sajnos tehetetlen vagyok, ha nem akarnak gyereküknek. Sajnos az élet nehéz és sok benne az árnyalat.