#1: -

A kislányomat 14 éve neveljük itthon, de képzési kötelezett. Epilepsziás, dyscinetikus agyi bénulása van. Járni nem tud önállóan, és incontinencia problémája is van. Van másik gyerek is, aki 4 éves. A beteg gyermeket a férjem rendezi, én járok dolgozni. Nagyon nehéz megoldani ha a másik gyerek beteg. Nem panaszkodni akarok, de a szüleim meghaltak, a férjemnem is csak az anyukája él 15 kilóméterrel arrébb. Ha valahova el kell hírtelen mennünk akkor senkinem vállalja a beteg gyereket. De felhábíorító hogy ezt a munkát semmibe nézik. Ha viszont intézetbe adnám szerintem a minimálbérnél is többe kerülne az államnak. Nekem egyenlőre van munkám. De aki magába nevel ilyen gyermeket az hogyan tud megélni ebből a huszon vagy harminc valahány ezer forintból, hisz önhibáján kívűl került ilyen helyzetbe. Gondolkodik az az ember aki ilyen összegeket állapít meg? Ja és a közlekedési támogatást is megvonták, azt az évi egyszeri összeget...:(( Nem akarok politizálni de magyar emberek sorsával is foglalkozni kellene a tisztelt törvényhozóknak! Azokkal az emberekkel is akik nem tehetnek arról hogy betegnek vagy sérültnek születtek!!! És minden tiszteletem azoké az embereké akik nem adják intézetbe az ilyen gyermeküket! Vajon ezt az állam értékeli? Röhej ez az összeg!

#10: - Hajni

SZIA MIÉRT NEM IRTOK A ÁPOLÁSI DÍJRÓL TÖBBET 20 265-1673 KÉRHETNÉK EGY VISSZA HÍVÁST SZERKESZTŐ ASSZONY KÖSZÖNÖM