Az "alanyi jogról": ezt a nyolcvanas években kezdték hangsúlyozni pontosan azok a "káder-művészek", akik politikai vonalon "küzdötték" fel magukat, mindvégig bennük lévén az, hogy nem végeztek főiskolát. Ugyanezek az emberek (még mindig tagjaink és volt tagjaink) kft-sítették a mozgatható vagyonokat (pl. alkotóközösségek vagyonait), majd szépen fel is számolták! (konkrétan tapasztaltam) Szükséges megteremteni a szakmai alapon működő, a szakmaiság kritériumait rögzítő szervezetet, melynem nem az alapkérdése az "alanyi jog". Sehova nem vezetez ez, mert kétségbe vonja a tanulást, a képzést, a tudást... Vess össze a zeneművészeti főiskoláról kikerült hallgatót egy "utcazenésszel"....

#306: - Nagy tévedésben élsz. Az alkotás, a művészi érték nem papírforma iskolázottság eredménye. Csak hasonlítsd össze a LosAngeles-i kadémia, a LAA és a Magyar Művészeti Akadémia végzős anyagát. Többnagyságrendnyi értékbeli különbség van köztük.Miért?! és ha ilyen a különbség akkor miért kellene a magyar éppen végzett művészt papírja alapján rögtön felértékelni. Maga az alkotás az emberi jogok nyilatkazata szerint is elidegeníthetetlen általános emberi jog. Akkor hogyan lehetne azt papírforma szerint szabályozni. Az újkori dokumentált művészettörténetben fennmaradt kiemelkedő alkotásokat döntően negy mennyíségben nem akadémikus művészek teremtették. Nevetséges erőlködés a "pantheonba" belépőkártyát próbálni váltani iskolai papírokkal. Vadhajtások voltak és lesznek és ez így is jó. Így nem tünhetnek el a történelem politikai és gazdasági viharai által nem támogatottnak számító, de az egyetemes emberi értékek értelmében meghatározó művészi teljesítmények. Egy Jacob Epstein, Joseph Beuys nélkül sokkal szegényebb lenne a művészet.