A Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság részére

Manapság nagyon divatos minket, magyarokat antiszemitázni, nácizni, fasisztázni, stb. A ma élő magyarokat gyalázó magyarul (is) beszélő zsidók és bérenceik vajon mit szólnak az alábbiakhoz?

Az alábbi kis történelmi kitekintő jó példa arra, hogy a magyar emberek által igen nagyra tartott közéleti személyiségek is miként vélekedtek a zsidóságról - amikor még nem volt olyan "magyar" kormány, amely a zsidók mértéktelen kiszolgálását tekintette volna elsőrendű feladatának a magyarsággal szemben és ki lehetett mondani, hogy: "a fekete az fekete"!
Wass Albert, Nyirő József, Tormay Cécile ellen Gőzerővel folyik a gyalázkodás, tiltakozás, hogy a MAGYAR nép méltóképp őrizze meg emléküket pl. közterek elnevezésével. No, de mi légyen sok más nagy magyar személlyel, a róluk elnevezett közterületekkel (utcák, terek, intézmény nevek, stb.)? Csupán néhány példát sorolok, a teljesség igénye nélkül, rövid idézetekkel bizonyítva az illetők zsidóellenességét:

1. Kossuth Lajos
2. Széchenyi István
3. Petőfi Sándor
4. Liszt Ferenc
5. Kölcsey Ferenc.

Kossuth Lajos: "A megyénkben tanyát vert sok zsidó, valamint az iparkodással egybeköttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a földművelő népnél, amellyel legszorosabb egybenköttetésben él, súlyos ostora, a bővelkedésnek telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó nyavalyája. Vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel - kiknek közepette - mint a növény tápláló nedvét elszívó gomba - él, egybeolvadott, vagy a nationalismushoz tsak egy gondolattal is közelített volna. Egész helységeket tudok, hol a szegény földművelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat. Nints azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná - valamint nints egy tsalás, nints egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna. (Értekezés az éhínségek okairól, 1828)

Széchenyi István: "Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak a vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt nem eheti meg az ember. Más példát is hozok fel. Egy bárkában ülök, és abban van a gyermekem és másnak a gyermeke, és a bárkába bejön a víz, s előttem apodictice áll, hogy e két gyermeket benn nem tarthatom. Az igaz, hogy ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni. De bíz én inkább a magam gyermekét tartom meg, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzet rovására történik. És az nem vélekedés, mert apodictice, számszerűen be lehet bizonyítani, hogy minden ilyenféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve." (Beszéd a Felsőházban, 1844. október 1.)

Petőfi Sándor: "Dicsekedés nélkül szólva, a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok s tisztelem, becsülöm a zsidókat, de már a kocsmákból csak kikergetném őket pokolig, mert a mi ronda, csak ronda az, hiába!" (Úti levél Kerényi Frigyesnek, 1847. július 12.)

Liszt Ferenc: "El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése."

Kölcsey Ferenc: "Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll." (A szatmári adózó nép állapotárul, 1830)