Petíció a BGF-KKK 2012. évi órarend változtatásai ellen.

#15: senkise bántott - Észérvek?

Tisztelt "Senkise bántott"!

Tudod, ha az embert valamihez hossászoktatják, akkor arról nehéz leszoktatni, és hiába vannak még egyének az új helyzetnél is rosszabb helyzetben, az ember mégis kudarcként éli meg a vele történteket ha rontanak a megszokott körülményein. A külkeres diákok nem bojkottálják a pénteken való tanulást, hanem ezt a pénteket arra használják fel, hogy tudjanak tanulni! Személyszerint én, budapest vonzáskörzetéből járok be az Iskolába, ami azt jelenti hogyha 8-kor van óránk akkor a 6:30-as vonattal kell induljak az iskolába, és ha nem késik a vonat akkor éppen beérek. A 6:30-as vonat eléréséhez 6:00-kor kell elinduljak otthonról, amihez a legoptimistább számításaim szerint is fel kell keljek 05:30-kor. Ha este 18:00-ig vagyok bent az eddigi órarend szerint akkor talán 8-ra hazaértem de előfordul hogy csak fél9-re, ez az átszállások szerencsés mivoltától függ. Ha 18:45-ig fog tartani az óra, ami eddig 18:00-ig tartott az az én esetemben annyit jelent, hogy minden esetben, szerencsétől függetlenül fél10-re fogok hazaérni. Ilyen időbeosztás mellett, én igenis örülök neki, hogyha nem kell pénteken iskolába mennem, és esetleg meg tudom írni a következő hétre feladott házifeladataimat, tudok készülni a ZH-hétre, esetleg nyelvórákat tudok venni ha van rá lehetőségem,  ki tudom takarítani a szobámat és ne adj isten még egy filmet is meg tudok nézni, ("ja de olyat egy főiskolás nem csinálhat, ő csak tanulhat, dolgozhat és örüljön hogy fizethet azért hogy tanulhasson") 

Hétközben semmi másra nincs időm minthogy napi 4 órát utazok, és iskolában vagyok! Ne engedjük hogy rontsanak ezen a helyzeten! Szeretem a Külkert, és nem akarok emiatt más intézménybe járni!

A levelezőt pedig nem azoknak a diákoknak találták ki, akik zsebpénzt, vagy esetleg a külön nyelvórákra, korrepetálásra és egy egy hétvégi kikapcsolódásra valót keresik meg részmunkaidőben, hanem azon felnőtteknek akiknek nem ad enni otthon senki hogyha nem dolgoznak, akár gyerekük is van, de mégis ambiciót éreznek, hogy tanuljanak és jobb pozicióba kerüljenek a társadalmi ranglétrán! Minden tiszteletem az övéké!