NE SZÜNTESSÉK MEG A KEDVEZMÉNYES DIÁKSPORTOT A BME-N!

Még 2008 augusztusában írtam egy nyílt levelet, amelyet több egyetemi vezetőnek is elküldtem, mert az akkori értelmetlen BME-MAFC szembenállást nem hagyhattam szó nélkül. Akkor az alábbi gondolatokat is leírtam:

…„Az „ÉL-sportközpont” kialakítását csak üdvözölni tudom, s személy szerint jólesik, hogy a „súlyemelésről” sem feledkeztek meg az új létesítménnyel kapcsolatban. Mégis van észrevételem, ill. javaslatom. A K-épületben lévő – valóban „lerobbant” állapotú – sportlétesítmények felszámolását nem tartom szerencsés ötletnek, még a II. számú tornaterem esetében sem. Az I. számú tornaterem (Ka. 33.) és a hozzá csatlakozó cselgáncs- és súlyemelő-terem megszüntetése, pedig óriási hiba lenne. A súlyemelő-terem mérete és elhelyezkedése ideális. Felújításra szorul ugyan, de ennek költsége jóval kisebb, mint egy új terem kialakítása az ÉL-épületben. Az ott rendelkezésre álló helyet más sportág részére lehetne kialakítani. Az I. számú tornaterem szintén felújításra szorul, de a súlyemelő versenyek számára ideális méretű, elhelyezkedésű, ugyanakkor más sportok űzésére is kiválóan alkalmas (kispályás foci, tollaslabda, kosárlabda, torna, aerobik, stb.). Kár lenne más célra használni, hiszen helyben van, a hallgatóknak, dolgozóknak nem kell messzire menni, nincs időveszteség.
Tisztelt MINDENKI! Nagy örömömre szolgálna, ha összefognánk, s a problémákat közösen, békésen oldanánk meg, s mindenki tudatában megvilágosodna, hogy a BME és a MAFC összetartozik! „

Azóta eltelt négy esztendő, az ÉL-sportközpont rövidesen elkészül, s többen most szembesülnek azzal, hogy mi lesz azokkal, akik a K-épület eddigi sportlétesítményeit használták? Az új hely által biztosított körülmények valóban mindenben jobbak lesznek? Lehet, de az is lehet, hogy nem.
Nem is ez a legfőbb baj, hanem az, hogy Farkas Patrikot idézzem: „Az egyetlen elvárás, hogy a Műegyetem sportpályái a mostani milliárdos nagyságrendű beruházás után önfenntartóak legyenek.” Sok helyen megfordultam Európában, de egyetlen olyan egyetemről sem tudok, amelynek sportlétesítményei önfenntartóak. Minden normálisan gondolkodó országban ösztönzik a polgárokat – fiatalokat és idősebbeket is -, hogy sportoljanak egészségük megóvása érdekében, hiszen egy-egy sportlétesítmény felépítése és üzemeltetése sokkal kevesebbe kerül, mint egy kórházé. Több országban, pl. a takarékosságáról is híres Svájcban, a sportolásra befizetett összeget levonhatja az egészségügyi befizetéséből a polgár. Ugyanott, Lausanne-ban a város felépíttetett egy sportkomplexumot egy középiskola területén, s a súlyemelő- és konditermet odaadta a város klubjának (CLHM) állandó használatra, azzal a feltétellel, hogy az üzemeltetéssel kapcsolatos költségeket fizessék. A terem nonprofit módon remekül működik, miközben a tagdíjak svájci viszonylatban is alacsonyak. Lehet így is.

Arról már nem is merek beszélni, hogy nyugati egyetemek milyen kedvező ösztöndíjakkal csábítják magukhoz a tehetséges sportolókat. Nálunk meg Cseh László nem MAFC-os sportoló, mert a 230 éves Műegyetemnek (és a 115 éves MAFC-nak) nincs se uszodája, se úszó szakosztálya, s a vízilabdázók is máshol bérelnek uszodát.

Kedves DÖNTÉSHOZÓK, tudom, hogy milyen nehéz anyagi helyzetben van az ország, s ezzel együtt az egyetem is, de mégis törekedni kellene arra, hogy ne hozzunk lehetetlen helyzetbe jól működő közösségeket, amelyek egészséges életmódból, szolidaritásból példát mutathatnak a sok oldalról veszélyeztetett egyetemi ifjúságnak is.

Mészáros Csaba, c. egyetemi docens, az idén 60 éves MAFC Súlyemelő Szakosztályának vezetője és edzője, a MAFC Örökös Tagja, a MEFS súlyemelő referense