Ott Voltunk. Virtuális Békemenet Magyarországért

2012. január 21.


Ilyen vonulást még nem láttam.
Pedig ott voltam a TV előtt - ültem, álltam.
A szörnyű hagyatékkal a vállán,
Közösen énekelt nem árván,
Zászlók lobogtak, arcok ragyogtak.
Nem úgy, mint mikor az emelvény "nagyjai"
Visszfényt tükröztek, mint a szovjet holdjai.
Itt most a nép vonult, szinte áradt;
Sok messziről jött, de nem volt fáradt.
Nem volt rendőr, se kordon, se lánc.
Erőt sugárzó komoly népi tánc!
A Kormány mellett, a 2/3 mellett,
Nekik a változás, az új élet kellett.
Nem királyság, nem dinasztia,
Nem itt-ott előforduló demokrácia,
Hanem a NÉP!
Kivel vezetősége egy ütemre lép.
A Kormány melletti vonulás
Bár látják hibáit, látják a préselő tényeket,
Mint a gránit állja a rontás hullámait.
Akik évtizedek óta hatalommal bírtak,
Erről döbbenten, kicsinyítve írtak.
Én milliókat láttam, éreztem az erőt,
Otthonomból nézve is, a lélekemelőt.
Kis csetepatékat, mit a megvertek szerveztek,
Múzeumba tehetik, régmúlt emlékeknek.
Hogy képzelik a "nagyok", hogy egy néppel elbírhatnak
Kiket más népek példaként felhoznak!?
Vegyék már észre! Úgy nézzenek egy népre,
A választásnak, nem az ígéret a vége,
Hanem az élet, a megélhetés joga;
A "jog", az erőszak nem győz végleg soha!
A jogot mondom, de jogtalan a lényeg.
Ez a vonulás ma a legszentebb ígéret.
A tettre, munkára, családra, hazára!
Bármilyen nagy is a teljesítés ára!
Ez az egység, mely önmagából árad,
Ez a tettrekészség kell most a hazának!
"Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér"
Add áldásodat a békés, szent honért!

Tahi, 2012. február 5.


Mosonyi György