Tiltakozunk! NEM Ferencz Norbert a bűnös!

VSzociológiai pillanatkép egy nagycsalád életéről:


Egy hét hat gyerekkel élelem és pénz nélkül
(Nem kell megijedni a címtől, Isten gondviseléséről akarok írni.)

Október 25-én, vasárnap semmi ennivalónk nem volt még délelőtt. A
templomban kérdezték, hogy mit fogunk főzni. Nem mondtam semmit, mert
nem akartam elmondani a helyzetet. Hazaérve egy nagy zsák birsalma
várt: a másik templomból küldték. Nagyon megörültünk neki. Este Bálint
tejet hozott. Honnan tudta, hogy nincs ennivalónk? - kérdezte
mindenki. Az az érdekes, hogy nem tudta. Este a reformáció ünnepe
miatt a református templomban szeretetvendégség volt. Imike megkérte
az ottani hölgyet, hogy hazahozhassunk belőle valamit. Nagy
örömrivalgás fogadta az ennivalót.

Október 26: hétfő - Délután egy levélben ezer forintot kaptam:
tartoztak nekem egy CD-ért. Ebből némi ennivalót tudtunk venni. Egy
főre jutó jövedelmünk: 28000 Ft. Két egyetemista fiam még nem kapta
meg az ösztöndíját.

Október 27. kedd - Imike gyárlátogatásra ment, valamit muszáj volt
vinnie. Anikó, egy cigány asszony, akin korábban segítettünk,
váratlanul adott 2000 forintot.

Okóber 28. szerda - A húgom Pesten kórházba került. Meglátogattam. A
vak barátnőm elkísért, így csak 300 forint volt a jegy. Pesten aludtam
Erikánál, hogy tudjak utcazenélni. Az az igazság, egy kicsit
kiakadtam. Már mióta nem tudok egy rendes ebédet főzni, lassan egy
hónapja is van. Panszkodtam Istennek.

A váci utcán elénekeltem a Jeremiás siralmait, néhány gregoriánt, és
héberül a 95. zsoltárt. Egy sarokkal arrébb fekete egyenruhások
gyűléseztek, a héber ének alatt egyikük direkt túráztatta a motorját,
de egy fiatalembernek nagyon tetszett, végig ott állt. Én is egyre
jobban éreztem magam. Mit számít hogy nincs mit enni, nincs pénz, ha
Istent egyre jobban szeretjük, akkor nem számít semmi. És teljes
szívünkből, teljes elménkből, teljes erőnkből kell szeretni. Utána
elmentem a Bet Orimközösségbe, ahova az unokatestvérem jár; ez egy
reform zsidó közösség a Bálint-házban; és mit ad Isten: a péntek esti
alkalom előtt ezt az imát tanultuk meg:

Szeresd az Örökkévalót, Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és
minden erőfeszítéseddel! Legyenek ezek a szavak, amelyeket ma
megparancsolok Neked, a szíveden. Vésd azokat jól gyermekeidbe, és
beszélj róluk, ha otthon ülsz, ha úton jársz, ha lefekszel, ha
fölkelsz. Kösd azokat jelül karodra, és legyenek homlokdíszül szemeid
között. Írd fel őket házad és kapuid ajtófélfáira.


וְאָהַבְתָּ אֵת יְהוָה אֱלֹהֶיךָ בְּכָל לְבָבְךָ וּבְכָל נַפְשְׁךָ
וּבְכָל מְאֹדֶךָ. וְהָיוּ הַדְּבָרִים הָאֵלֶּה אֲשֶׁר אָנֹכִי
מְצַוְּךָ הַיּוֹם עַל לְבָבֶךָ. וְשִׁנַּנְתָּם לְבָנֶיךָ וְדִבַּרְתָּ
בָּם בְּשִׁבְתְּךָ בְּבֵיתֶךָ וּבְלֶכְתְּךָ בַדֶּרֶךְ וּבְשָׁכְבְּךָ
וּבְקוּמֶךָ. וּקְשַׁרְתָּם לְאוֹת עַל יָדֶךָ וְהָיוּ לְטֹטָפֹת בֵּין
עֵינֶיךָ. וּכְתַבְתָּם עַל מְזוּזֹת בֵּיתֶךָ וּבִשְׁעָרֶיךָ.

Ez a Shema-ima - így nevezik. Eszembe jutott úgy mellékesen, hogy
péntek esténként Izraelben az imaházak ajtójáig tolják az asztalokat,
hogy így várják az esetleges vacsoravendégeket, és szeretettel
fogadják a hajléktalanokat vagy bolondokat is, az utcákon kosárban áll
a kalács, amit bárki elvehet. Magyarországon pedig az utóbbi húsz
évben kerítéseket építettek a templomok köré. Ebből fogok majd írni
egy szociológiai szakdolgozatot.

Visszafelé a vonaton a Krisztus ítélőszéke előtt című könyvet
olvastam, nagyon jó könyv.

Október 31. szombat - Reggel a piacon vettem ennivalót a gyűjtött
pénzből, a gyerekek nagyon örültek. Kimentem egy tízgyerekes
cigánycsaládhoz, mert megígértem, hogy elhozok onnan egy kisfiút két
napra. Adtak cukrot és egy kis húst, én pedig ruhákat vittem. Szombat
este volt a Deszkatemplom imatermében a reneszánsz vacsora a
reformáció ünnepe alkalmából, így este megint nem éheztünk.

November 1. vasárnap - A kapott húsból levest főztem, egy pillanat
alatt elfogyott. Elmentem orgonálni a templomba. Egy kedves testvértől
kértem egy ezrest; abból vettem kenyeret; de kilenc embernek ez kevés
volt, és már délután nem volt semmi. Ekkor Sárika imádkozott, hogy ha
már eddig is megsegített minket Isten, akkor biztos, hogy meg fog
ezután is. Erre, amikor elmentek biciklizni, Sárika talált a földön
egy ötszázast. Hatalmas öröm volt, mindenki tudta, hogy Isten
gondoskodik rólunk. A kisfiút visszavittem a családhoz, vittem nekik
ruhát, kávét, gyógyszert, ők pedig adtak mosóport.

November 2. hétfő - Összekapartuk az utolsó pénzt, és vettünk egy
vekni kenyeret. Az ösztöndíj még mindig nem jött meg. Most este van,
és most indulok valakitől kérni, hogy a legidősebb fiam holnap el
tudjon menni dolgozni.

--