Korfüggő minimálbér!

#6: Todor Szimeonov - Re: Re: Köszönjük, ha vállalod véleményedet. 

 Kedves Todor! 

Amikor egy egyszerű, képesítés nélküli állásra embert keresünk, bizony rengeteg a jelentkező és ezek zömében vagy a fiatal, vagy az 50 év feletti kategóriából kerül ki. Még egyszer leszögezném, a minimálbér ma Magyarországon azon munkakörökben alkalmazható, amelyhez a munkáltató nem ír elő szakképesítést. 

Vegyünk mondjuk egy csomagolót, akinek az a feladata, hogy a terméket tasakba tegye, erre cimkét ragasszon és tízesével kartondobozba helyezzen, amit szintén ő hajtogat, ragaszt és cimkéz. Ez nem egy bonyolult feladat, megmutatjuk neki és egy óra elteltével már hibátlanul és viszonylag normális sebességgel menni is fog neki. 

Ha Ön lenne a munkáltató és egy ilyen munkakörre keresne embert, erre minimálbért tudna kiszorítani, hiszen nem kell hozzá agysebésznek lenni, a termelés folyamatában nem is olyan lényeges és profittermelő részfeladatról van szó. Ha a jelentkezők között ugyanazzal a képességgel (legyen mondjuk 8 általános) lenne olyan jelentkező, aki 20 éves és lenne, aki 50, az egyik a minimálbérbe kerülne a cégnek, a másik másfélszer ennyibe. Most őszitén, tegye a szívére a kezét, egyáltalán számításba venné az idősebb jelentkezőt?

Ha megfordítjuk a dolgot: Ha Ön ebben a munkakörben dolgozna 5 éve és 25 éves, felvesznek maga mellé egy próbaidős 50-est másfélszer annyi fizetésért, aki még semmit sem tett le a cégnél az asztalra, Ön ezt jószívvel elfogadná?

Szerintem a közalkalmazott/köztisztviselő nem keverendő ide, mivel ők nem tartoznak a gazdasági szférához, nincsenek egy kerek egész nyereségességéhez kötve.

A versenyszféra alapja a profit, vagy nyereség, aminek a képlete

Nyereség = bevétel - költség

A nyereség nem csak a tulajdonos osztalékának a fedezete, azaz a befektetett tőke hozadéka, hanem egyben az adott gazdasági társaság fejlődésének kulcsa. Itt nincs mese, nem úgy működik, mint az említett költségvetési egységek dologozói, nincs olyan, hogy hoppá, elfogyott a pénz, előírok egy kis pótelőirányzatot. 

A közmunka sem ide keverendő, az egy elbaltázott, munkanélküliséget eltüntető magyar találmány.

Maradjunk csak a profitorientált cégeknél.

Itt az alapelv az, hogy a gazdasági társaság minél nagyobb nyereséget termeljen, és biztosítva legyen a folyamatos működése, ennek érdekében a költségeket a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani.

A termelő tevékenységben többféle csoportba tartozó munkaerő részt vesz, vannak olyanok, akiknél fontos a konkrét folyamat és helyi sajátosságok ismerete, esetleg a képzésükre jelentős összeget költött a cég és vannak, akik olyan feladatokat végeznek, amihez nem kell sem a helyismeret, sem a gyakorlat, mert bárki elvégezheti.  Míg az előbbiek hosszútávú megtartása és ösztönzése fontos, mivel pótlásuk költséges és időigényes lenne, az utóbbiak pedig bármikor azonnal pótolhatók. Értelem szerűen ezekre a munkakörökre igyekszik a munkáltató minél kevesebbet költeni.

Akkor még ott van a dolognak az az aspektusa is, hogy nehéz fizikai munka esetén a teherbírás is a fiatalabbak felé billenti a mérleget.

Nem egy felvételi eljárást folytattam le és tapasztalatból mondom, hogy egy szakképzettség nélküli munkakörre jóval nagyobb a túljelentkezés, mint azokra, ami képzettséget és gyakorlatot igényel. Volt rá példa, hogy egy egyszerű udvari munkást kerestünk és nem tudtuk elég gyorsan kapkodni a telefont. Már első nap több, mint 100 jelentkező volt és csak egy egyszerű, minimálbéres udvari munkásról volt szó.

Egy munkáltató ilyenkor először kiszűri a fizikailag alkalmatlanokat, akik gyengék, túl idősek, betegek, majd egyre szűkíti a kört. Ha még az is különbséget jelentene, hogy nem egyforma a minimálbér részükre, akkor az idősebbek az első körben esélytelenné válnának. Ép eszű munkáltató egy nem termelő munkakörért nem fizetne többet azért, mert a jelentkező idősebb, hanem gondolkodás nélkül felvenné a legfiatalabbat. 

Ha a fenti csomagolós példát vesszük, akkor meg akár ki is adhatná valamelyik diákszövetségnek teljesítménybérbe.

Mivel az eddigi gyakorlatom során több cégnél voltam döntéshozó munkaügyi dolgokban, ma is több cégnek intézem ezt a területet, tapasztalatból mondom, hogy elvnek nagyon szép a kezdeményezés, de a gyakorlatban ez elég nagy valószínűséggel a visszájára sülne el. 

Személy szerint láttam már olyan szituációban hajtépést, mikor egyik dolgozó bement a főnökhöz, kisírt nála 2000 Ft plusz étkezési utalványt, amikor elmondta a kolléganőinek, kitört a cirkusz, azóta eletelt vagy 5 év, még mindig utálják és nem fogadta vissza a munkahelyi közösség, ahol tudnak beszólogatnak neki. Ezek a reakciók főleg olyan munkahelyeken éleződnek ki leginkább, ahol nők dolgoznak, a férfiak másként csinálják, kevésbé észrevehetően. Szóval az elvek szépek, de nem biztos, hogy a gyakorlatban működnének.

Persze ez nehezebben átlátható olyanoknak, akik nincsenek benne és nem látnak bele az ilyen munkahelyi konfliktusokba. A legtöbb olyan konfliktus gyökere, amikor egyik-vagy másik dolgozótól a munkahelyi légkör nyugalma érdekében meg kell válni, a bérfeszültség. "Ő miért kap többet, én miért kevesebbet, semmivel sem jobb nálam?"  Elég gyakori kérdés. 

A gazdasági szférában a bér két fél közötti alku, a munkavállaló és munkáltató között jön létre, addig rendben van, hogy meghatározzuk, hogy 8 órás munkaviszonyra mi legyen az a legkisebb összeg, amiben a felek megállapodhatnak, de ennél mélyebben ebbe az államnak beleavatkozni véleményem szerint nem indokolt.