Korfüggő minimálbér!

Kapcsolatfelvétel a petíció szerzőjével

Ez a(z) Korfüggő minimálbér! petíció automatikusan generált fórumtémája

Ezt a hozzászólást a petíció szerzője eltávolította (Részletek)

2016-11-14 13:17


Ezt a hozzászólást a petíció szerzője eltávolította (Részletek)

2016-11-14 14:50


Todor Szimeonov
A petíció szerzője

#3 Köszönjük, ha vállalod véleményedet.

2016-11-15 01:15

Érdeklődéssel és tisztelettel várjuk véleményedet. Nem baj, ha nem értesz egyet a petíció szándékával, szellemiségével, csak az a kérésünk, hogy vállald véleményedet - névvel, elérhetőséggel.

Azt külön megküszönnénk, ha segítesz, hogy megmaradjunk a kulturált vita keretei között.

Ezt a hozzászólást a petíció szerzője eltávolította (Részletek)

2016-11-16 12:12


Fekete Mária

#5 Re: Köszönjük, ha vállalod véleményedet.

2016-11-16 13:24

#3: Todor Szimeonov - Köszönjük, ha vállalod véleményedet. 

 Kedves Todor!

Igaz nem engem kérdezett, de mivel olvastam és  a törölt hozzászólás tartalmával közgazdászként nagyobbik részben egyetértek, beszélgethetünk róla.

Először is a minimálbéresek közül vegyük ki azokat, akik a szürkegazdaságban doldoznak, ők papíron kapnak minimálbért, emellett a munkáltató fizet nekik zsebbe is. Ez valóban nem kívánatos és üldözendő, remélem ebben egyetértünk.

Maradjunk azoknál, akik tényleg minmálbért keresnek. Minimálbért ma magyarországon azokban a munkakörökben lehet alkalmazni, ahol a betöltés nincs szakképesítéshez kötve, itt egyetlen követlemény, hogy valakinek az általános iskolai végzettsége meg legyen, mert enélkül hazánkban nem lehet alkalmazni senkit. Ha már előírom, hogy a munkakör betöltéséhez rendelkeznie kell az alkalmazottamnak valamilyen szakmai képesítéssel, már nem vehetem fel minimálbéren, számára a szakmai bérminimumot kell fizetnem.

Ahogy a törölt hozzászólásban is szerepelt, nevesítve a betanított munkásokról és a segédmunkásokról beszélünk minimálbéres dolgozók alatt, ami ugye majdnem teljesen fizikai munkásokat jelent. A képzettségi követelmény nélküli fizikai munkakörökben nincs szükség nagy szakmai tapasztalatra, viszont az egészségi állapot és az állóképesség fontos szempont. Ezért az 50-es korosztály eleve hátránnyal indul egy felvételi eljárás során, eleve nehezebben tudnak elhelyezkedni.

Ha ezt a hátrányt még megfejelnénk azzal, hogy az idősebb munkaerő még másfélszer annyiba kerül, mint a fiatalabb, akkor gyakorlatilag a munkaerőpiacon esélytelenné is tettük azokat, akik elmúltak 40 évesek,  nincs szakképesítésük, vagy az nem piacképes. Lehet, hogy a petíció célja nem ez, de ha bejönne, a következménye ez lenne.

Nézzük a kérdést egy másik oldalról, a munkáltató oldaláról.

Magyarországon ma az élőmunka irreálisan drága annak ellenére, hogy mindenki kevesli a fizetését és megélhetési gondjai vannak. Ha a munkáltató a dolgozó kezébe ad 100 egységnyi nettó bért, az neki pont kétszer annyiba került. A magyar termékek önköltségében az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb tétel az élőmunka költsége. Mivel emellé társul egyfajta technológiai lemaradás is, a termékek nagyrésze nem versenyképes más országokkal. Minden cég törekszik a költségek alacsony szinten tartására, ha van rá lehetősége technológiát fejleszt, ha nincs rá lehetősége, akkor máshol próbálja megfogni a pénzt. Ha a munkaerő kortól függően drágább lenne, éretlemszerűen egyik módja a költségcsökkentésnek, hogy fiatalabbra cserélem, vagy kiszervezem a munkát. Például műanyag kütyüt sorjázni, szortírozni, vagy füvet nyírni akár diák munkaerő, vagy alkalmi munkavállaló  is tud. 

Meg kell említeni azt is, hogy egy ilyen lépés rányomná a bélyegét a munkahelyi légkörre is. 

Egyazon munkakörben átlalában minden munkavállaló aszerint kapja a béremelést, mennyi ideje dolgozik a cégnél, mintegy jutalom a hűségéért, ezen felül a munkáltató figyelembe veszi az adott munkaválalló teljesítményét, munkamorálját is. Ezt hívjuk ösztönzésnek.

Ha van egy munkavállalóm, aki 25 éves, kitűnően teljesít, minden évben emeltem a bérét az inflációval, évek óta nálam dolgozik, közben felveszek egy 50 éveset, aki szűken, de teljesíti a normát, mégis több fizetést kap, csak mert idősebb, a fiatal munkávállaló teljesen jogosan háborodna fel és valószínűleg ennek minden egyes alkalommal hangot adna az idősebb kolléga felé. Sőt, a vezetőség felé is jelezné. Mi több, a teljesítménye is romlana, hisz minek is törné  magát, ha más azért többet kap, mert éppenhogy teljesíti a követelményeket. Ez rányomná a bélyegét a munkahelyi légkörre, növelné mindkét dolgozó stersszszintjét és egyiknek sem tenne jót. 

 

Véleményem szerint ebben a kérdésben azok látnak tisztán, akik gyakorlatban is ismerik a kérdést.  Egy ilyen intézkedés éppen azokat hozná leghátrányosabb helyzetbe, akiknek jót akarna tenni és sértené az "azonos munkáért azonos bért" elvet is.

 

Todor Szimeonov
A petíció szerzője

#6 Re: Re: Köszönjük, ha vállalod véleményedet.

2016-11-17 02:22

#5: Fekete Mária - Re: Köszönjük, ha vállalod véleményedet. 

 Kedves Mária!

Köszönöm hozzászólását.

Érezni, hogy jó szándékkal és meglehetősen világosan szedte össze szinte az összes eddig iit meg ott felmerült ellenvetést. Tette ezt abban a kinyilvánitott meggyőződésében, hogy az érintettek érdekét tartja szem előtt, elsősorban a munkavállalókét, különösen az idősekét, de a munkaadókét is. Éppen ezért fontosnak érzem, hogy ezekre az ellenvetésekre egyenként és alaposan reflektáljak.

Ez viszont komoly feladat, némi türelmet kérek Öntől is, minden érdeklőődőtől is.

Addig viszont lenne egypár általános megjegyzésem.

Legelőször azzal a "vallomással" tartozom, hogy magam is csak nem régen eszméltem rá, mennyire bizarr, hogy ne mondjam perverz ez a meggyökeresedett társadalmi intézmény, ami a minimálbér (afféle prokrusztészi ágy). Annyira megszokta mindenki, hogy már nem is tűnik fel senkinek, talán az egymillió érintettnek sem, hogy ez így torz, ellentétben áll minden jövedelempolitikai elvvel és gyakorlattal, beleértve az Ön által is - fordított célzattal - említett "egyenlő munkáért egyenlő bér" elvvel. Az a helyzet ugyanis, hogy minden más vonatkozásban a társadalom egészében van egy szoros korreláció jövedelem és kor között. A 20 éves tanár nem kap annnyit, mint a 60 éves, a 25 éves orvos sem kap annyit mint a 60 éves stb. Minden szakmában, minden régióban, minden dimenzióban érvényes ez, kivéve a társadalom legvédtelenebb, legkiszolgáltatobb alsó rétegében. Miért? Az "egyenlő bér..."-elv? Ki tudja felelősséggel állítani, hogy egy fiatal és egy idősebb munkás munkája egyenlő lenne. Akármennyire szakértelemmentes is lenne ez a munka, hogy hogyan kell fogni a lapátot, hogy kell beosztani az erőnket, hogy kell adni a becsületnek, minden kivételt és minden viccet elfogadva, azt kell mondani, hogy a dolgok rendje itt is alátámasztja a kor elismerését.

Ezzel szorosan összefügg egy másik, nem mellékes szempont: ebben a kérdésben nem csak a munkavállalók és a munkaadók amúgy változó, fluktuáló érdeke az egyetlen. Érintett az egész társadalom: eltür-e vállát rántva egy erkölcsileg bántó gyakorlatot, vagy sem? Nem vagyok feltétlen híve I. Habsburg Ferdinand elvének (Legyen igazság, vesszen a világ!), de ha felhoznak néhány bizonytalan érvet egy alapvetően egyedül helyes kezdeményezés ellen, én azt vallom: a lépést meg kell lépni, ha kell, a harcot is meg kell vívni - ami semmiképpen nem jelenti azt, hogy nem próbálnék kitalálni megoldást a kedvezőtlen mellékhatásokra. Hogy a munkáltatók majd csak fiatalokat fognak alkalmazni? Az ég szeerelmére, honnan veszik azt a 100 000 fiatalt, amellyel kiváltanák a kirúgott 100 000 idősebb dolgozót? Ez a veszély komolytalan spekuláció. Megromlik a munkahelyi légkör, mert az idősebb dolgozók valamivel többet kapnak? Magy bajban lehet az a társadalom, ha ezen a szinten emiatt romlana meg a légkör. Biztos lennének ilyen fiatalok is. Egy biztos, ezért a lelki szegénységért nem ők az igazi felelősek. Nem azt javasolnám, hogy minden fiatal kezébe a Bibliát nyomják, a tízparancsolatnál kinyitva. Ésszerűbb, összetettebb és hosszabb munkára lenne szükség, hogy a társadalom megváltozzon.

Az a helyzet, hogy én ezt, és a Változó Világ Mozgalom több tucatnyi más kezdeményezését tartom vállalhatónak, és nem a sodródást, amit ma látunk. Közben ezt a vállalást nem lovas rohamnak látom, hanem beszélgetésnek, baráti és tisztázó beszélgetésnek.

Üdvözlettel,

Todor

 

 

Fekete Mária

#7 Re: Re: Re: Köszönjük, ha vállalod véleményedet.

2016-11-17 15:48

#6: Todor Szimeonov - Re: Re: Köszönjük, ha vállalod véleményedet. 

 Kedves Todor! 

Amikor egy egyszerű, képesítés nélküli állásra embert keresünk, bizony rengeteg a jelentkező és ezek zömében vagy a fiatal, vagy az 50 év feletti kategóriából kerül ki. Még egyszer leszögezném, a minimálbér ma Magyarországon azon munkakörökben alkalmazható, amelyhez a munkáltató nem ír elő szakképesítést. 

Vegyünk mondjuk egy csomagolót, akinek az a feladata, hogy a terméket tasakba tegye, erre cimkét ragasszon és tízesével kartondobozba helyezzen, amit szintén ő hajtogat, ragaszt és cimkéz. Ez nem egy bonyolult feladat, megmutatjuk neki és egy óra elteltével már hibátlanul és viszonylag normális sebességgel menni is fog neki. 

Ha Ön lenne a munkáltató és egy ilyen munkakörre keresne embert, erre minimálbért tudna kiszorítani, hiszen nem kell hozzá agysebésznek lenni, a termelés folyamatában nem is olyan lényeges és profittermelő részfeladatról van szó. Ha a jelentkezők között ugyanazzal a képességgel (legyen mondjuk 8 általános) lenne olyan jelentkező, aki 20 éves és lenne, aki 50, az egyik a minimálbérbe kerülne a cégnek, a másik másfélszer ennyibe. Most őszitén, tegye a szívére a kezét, egyáltalán számításba venné az idősebb jelentkezőt?

Ha megfordítjuk a dolgot: Ha Ön ebben a munkakörben dolgozna 5 éve és 25 éves, felvesznek maga mellé egy próbaidős 50-est másfélszer annyi fizetésért, aki még semmit sem tett le a cégnél az asztalra, Ön ezt jószívvel elfogadná?

Szerintem a közalkalmazott/köztisztviselő nem keverendő ide, mivel ők nem tartoznak a gazdasági szférához, nincsenek egy kerek egész nyereségességéhez kötve.

A versenyszféra alapja a profit, vagy nyereség, aminek a képlete

Nyereség = bevétel - költség

A nyereség nem csak a tulajdonos osztalékának a fedezete, azaz a befektetett tőke hozadéka, hanem egyben az adott gazdasági társaság fejlődésének kulcsa. Itt nincs mese, nem úgy működik, mint az említett költségvetési egységek dologozói, nincs olyan, hogy hoppá, elfogyott a pénz, előírok egy kis pótelőirányzatot. 

A közmunka sem ide keverendő, az egy elbaltázott, munkanélküliséget eltüntető magyar találmány.

Maradjunk csak a profitorientált cégeknél.

Itt az alapelv az, hogy a gazdasági társaság minél nagyobb nyereséget termeljen, és biztosítva legyen a folyamatos működése, ennek érdekében a költségeket a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani.

A termelő tevékenységben többféle csoportba tartozó munkaerő részt vesz, vannak olyanok, akiknél fontos a konkrét folyamat és helyi sajátosságok ismerete, esetleg a képzésükre jelentős összeget költött a cég és vannak, akik olyan feladatokat végeznek, amihez nem kell sem a helyismeret, sem a gyakorlat, mert bárki elvégezheti.  Míg az előbbiek hosszútávú megtartása és ösztönzése fontos, mivel pótlásuk költséges és időigényes lenne, az utóbbiak pedig bármikor azonnal pótolhatók. Értelem szerűen ezekre a munkakörökre igyekszik a munkáltató minél kevesebbet költeni.

Akkor még ott van a dolognak az az aspektusa is, hogy nehéz fizikai munka esetén a teherbírás is a fiatalabbak felé billenti a mérleget.

Nem egy felvételi eljárást folytattam le és tapasztalatból mondom, hogy egy szakképzettség nélküli munkakörre jóval nagyobb a túljelentkezés, mint azokra, ami képzettséget és gyakorlatot igényel. Volt rá példa, hogy egy egyszerű udvari munkást kerestünk és nem tudtuk elég gyorsan kapkodni a telefont. Már első nap több, mint 100 jelentkező volt és csak egy egyszerű, minimálbéres udvari munkásról volt szó.

Egy munkáltató ilyenkor először kiszűri a fizikailag alkalmatlanokat, akik gyengék, túl idősek, betegek, majd egyre szűkíti a kört. Ha még az is különbséget jelentene, hogy nem egyforma a minimálbér részükre, akkor az idősebbek az első körben esélytelenné válnának. Ép eszű munkáltató egy nem termelő munkakörért nem fizetne többet azért, mert a jelentkező idősebb, hanem gondolkodás nélkül felvenné a legfiatalabbat. 

Ha a fenti csomagolós példát vesszük, akkor meg akár ki is adhatná valamelyik diákszövetségnek teljesítménybérbe.

Mivel az eddigi gyakorlatom során több cégnél voltam döntéshozó munkaügyi dolgokban, ma is több cégnek intézem ezt a területet, tapasztalatból mondom, hogy elvnek nagyon szép a kezdeményezés, de a gyakorlatban ez elég nagy valószínűséggel a visszájára sülne el. 

Személy szerint láttam már olyan szituációban hajtépést, mikor egyik dolgozó bement a főnökhöz, kisírt nála 2000 Ft plusz étkezési utalványt, amikor elmondta a kolléganőinek, kitört a cirkusz, azóta eletelt vagy 5 év, még mindig utálják és nem fogadta vissza a munkahelyi közösség, ahol tudnak beszólogatnak neki. Ezek a reakciók főleg olyan munkahelyeken éleződnek ki leginkább, ahol nők dolgoznak, a férfiak másként csinálják, kevésbé észrevehetően. Szóval az elvek szépek, de nem biztos, hogy a gyakorlatban működnének.

Persze ez nehezebben átlátható olyanoknak, akik nincsenek benne és nem látnak bele az ilyen munkahelyi konfliktusokba. A legtöbb olyan konfliktus gyökere, amikor egyik-vagy másik dolgozótól a munkahelyi légkör nyugalma érdekében meg kell válni, a bérfeszültség. "Ő miért kap többet, én miért kevesebbet, semmivel sem jobb nálam?"  Elég gyakori kérdés. 

A gazdasági szférában a bér két fél közötti alku, a munkavállaló és munkáltató között jön létre, addig rendben van, hogy meghatározzuk, hogy 8 órás munkaviszonyra mi legyen az a legkisebb összeg, amiben a felek megállapodhatnak, de ennél mélyebben ebbe az államnak beleavatkozni véleményem szerint nem indokolt. 

 

 

 

Facebook