Korfüggő minimálbér!

#5: Fekete Mária - Re: Köszönjük, ha vállalod véleményedet. 

 Kedves Mária!

Köszönöm hozzászólását.

Érezni, hogy jó szándékkal és meglehetősen világosan szedte össze szinte az összes eddig iit meg ott felmerült ellenvetést. Tette ezt abban a kinyilvánitott meggyőződésében, hogy az érintettek érdekét tartja szem előtt, elsősorban a munkavállalókét, különösen az idősekét, de a munkaadókét is. Éppen ezért fontosnak érzem, hogy ezekre az ellenvetésekre egyenként és alaposan reflektáljak.

Ez viszont komoly feladat, némi türelmet kérek Öntől is, minden érdeklőődőtől is.

Addig viszont lenne egypár általános megjegyzésem.

Legelőször azzal a "vallomással" tartozom, hogy magam is csak nem régen eszméltem rá, mennyire bizarr, hogy ne mondjam perverz ez a meggyökeresedett társadalmi intézmény, ami a minimálbér (afféle prokrusztészi ágy). Annyira megszokta mindenki, hogy már nem is tűnik fel senkinek, talán az egymillió érintettnek sem, hogy ez így torz, ellentétben áll minden jövedelempolitikai elvvel és gyakorlattal, beleértve az Ön által is - fordított célzattal - említett "egyenlő munkáért egyenlő bér" elvvel. Az a helyzet ugyanis, hogy minden más vonatkozásban a társadalom egészében van egy szoros korreláció jövedelem és kor között. A 20 éves tanár nem kap annnyit, mint a 60 éves, a 25 éves orvos sem kap annyit mint a 60 éves stb. Minden szakmában, minden régióban, minden dimenzióban érvényes ez, kivéve a társadalom legvédtelenebb, legkiszolgáltatobb alsó rétegében. Miért? Az "egyenlő bér..."-elv? Ki tudja felelősséggel állítani, hogy egy fiatal és egy idősebb munkás munkája egyenlő lenne. Akármennyire szakértelemmentes is lenne ez a munka, hogy hogyan kell fogni a lapátot, hogy kell beosztani az erőnket, hogy kell adni a becsületnek, minden kivételt és minden viccet elfogadva, azt kell mondani, hogy a dolgok rendje itt is alátámasztja a kor elismerését.

Ezzel szorosan összefügg egy másik, nem mellékes szempont: ebben a kérdésben nem csak a munkavállalók és a munkaadók amúgy változó, fluktuáló érdeke az egyetlen. Érintett az egész társadalom: eltür-e vállát rántva egy erkölcsileg bántó gyakorlatot, vagy sem? Nem vagyok feltétlen híve I. Habsburg Ferdinand elvének (Legyen igazság, vesszen a világ!), de ha felhoznak néhány bizonytalan érvet egy alapvetően egyedül helyes kezdeményezés ellen, én azt vallom: a lépést meg kell lépni, ha kell, a harcot is meg kell vívni - ami semmiképpen nem jelenti azt, hogy nem próbálnék kitalálni megoldást a kedvezőtlen mellékhatásokra. Hogy a munkáltatók majd csak fiatalokat fognak alkalmazni? Az ég szeerelmére, honnan veszik azt a 100 000 fiatalt, amellyel kiváltanák a kirúgott 100 000 idősebb dolgozót? Ez a veszély komolytalan spekuláció. Megromlik a munkahelyi légkör, mert az idősebb dolgozók valamivel többet kapnak? Magy bajban lehet az a társadalom, ha ezen a szinten emiatt romlana meg a légkör. Biztos lennének ilyen fiatalok is. Egy biztos, ezért a lelki szegénységért nem ők az igazi felelősek. Nem azt javasolnám, hogy minden fiatal kezébe a Bibliát nyomják, a tízparancsolatnál kinyitva. Ésszerűbb, összetettebb és hosszabb munkára lenne szükség, hogy a társadalom megváltozzon.

Az a helyzet, hogy én ezt, és a Változó Világ Mozgalom több tucatnyi más kezdeményezését tartom vállalhatónak, és nem a sodródást, amit ma látunk. Közben ezt a vállalást nem lovas rohamnak látom, hanem beszélgetésnek, baráti és tisztázó beszélgetésnek.

Üdvözlettel,

Todor