Nyílt levél a döntéshozókhoz! - Köszönöm a Probstner János

#1: -

Nem volt semmi megfelelés kényszer a döntésnél a Kormányhivatal felé, hisz ők jelezték, hogy őket nem érdekli a kultúrális műhelyek jövője.Megjegyzem, sajnos.

Idézet Kerényi J.:

Be kell végre látni, hogy mondjuk egy zománcműhelynek éppúgy meg kell tudni élni a piacon, mint bármilyen más művészeti, vagy képzőművészeti ágnak. Különösen mivel az államnak jelen körülmények között nem kötelező feladatok támogatására nincs pénze.

( http://hiros.index.hu/politika/es_a_tobbi/kerenyi__egyfele_kozvagyon_van_es_nincs_non-profit_gazdasagi_tarsasag.html ).

Döntéskényszer az viszont volt a fenntartó megyénél az idézet is ezt támasztja alá. Így világos volt, hogy nem lehet másképp megmenteni egyik kecskeméti székhelyű művészeti műhelyét sem. Mert három is van, három a maga területén jelentősnek tartott intézménye: Nemzetközi Kerámiastúdió, Zománc alkotómúhely és a Forrás Kiadó. Mindháromról gondoskodnia kellett. A legjobb és leghasznosabb megoldás az egyenkénti önállóság megőrzése melletti szervezeti integrációban látták. Nem beszélve arról, hogy a megyi jogú város is így tudná legkönnyebben átvenni mindhármat.

Harcolni azért kell a Jánosnak is, amiért a megye is most küzd, hogy Kecskemét megkaphassa mindhármukat. Nem a megyei önkormányzat ellen kell harcolnia, hisz ott nem bántották és nem is akarták volna. Mindig támogatták őket. Én így láttam.