Szólaljunk meg! Az irgalmasság bátorsága.

Keresztényként kötelességünk megvédeni a ránk bízott gyengébb embereket.

én fiatal kersztény férfiként úgy érzem, hogy a megerőszakolt, olykor tizenéves vagy fiatalabb (!!!) lányok és fiúk (!?!) rám vannak személyesen bízva. Ha ne adj Isten valaha a ti gyermekeiteket, lányotokat, feleségeiteket, szeretteiteket "menekültek" fogják széjjel verve megerőszakolni, akkor a tehetetlenség dühe és fájdalma  titeket is el fog tölteni. Velem ilyen sosem történt meg. De ha belegondoltok, belegondolok, hogy Svédországban, Németországban, Ausztriában stb ilyenek történnek, mindannyiunkat egy mély bánat kell, hogy eltöltsön. Ilyenkor feltámad bennem az ösztön, hogy védjem, aki rák van utalva.

ha a hitetek és lelkiismeretetek azt diktálja, álljatok ki azért, akiért nektek kell.

én úgy érzem, hogy ti, és akik ezt mondják, bevették ezt az neolibsi kamu felvilágosult baromságot. Ettől függetlenül tudom, hogy ez nyilván többről szól számotokra, hát sok erőt ahhoz, ami a ti feladatotok. Óva intelek azonban benneteket is, hogy egyoldalúan lássátok a helyzetet, súlyos problémákat elhallgatva.