RehabCritical Mass - Egyenlőség, akadálymentesítés - Elvárjuk!


Vendég

/ #138

2016-05-27 14:49

Harminchat éve ápolom halmozottan fogyatékos gyermekem. Nem tud beszélni, járni, szívbeteg, daganatos, epilepsziás. Egyedül vagyok vele, 180 cm és 65 kg, pépes étellel etetem, emelgetem. Egy picit sem lehet magára hagyni. Naponta átérzem azt, hogy a társadalom számára nemkívánatos személyek vagyunk. Nem adom intézetbe, nem hárítom az államra a gondozását, nem is tenném soha, mert imádom.
Miután nincs tisztában a helyzetével ő egy boldog ember, szeret élni. Neki ez az élet a természetes. Csak mi nem vagyunk azok a döntéshozók szemében, akik úgy tesznek, mintha az ilyenek mint mi nem is léteznénk, vagy bűnösök lennénk amiért merünk élni.