Tiltakozás az egész napos iskola ellen

Nézzünk körül egy kicsit országunkban, társadalmunkban. Milyen munkát végez az állami oktatás rendszere? Elégedett, kiegyensúlyozott, egészséges, toleráns, emberséges közeg vesz körül bennünket? Mert ha nem, akkor súlyos problémák vannak azzal, hogyan neveljük gyermekeinket. És ebben a nevelésben igen nagy szerepe van az államnak. Az iskolák közvetlen szerepén túlmenően a szülők nevelési módszereiben, szokásaiban, meggyőződéseiben, rátermettségében a saját neveltetésük, számukra társadalmilag továbbadott normák köszönnek vissza. A jelenlegi intézményes módszerekkel komoly problémák vannak és érthetetlen a felvetés, hogy a gyermekek még kevesebb időt töltsenek családi környezetben és még többet egy nem jól működő intézményes rendszerben, annak ellenére, hogy az egészséges fejlődéssel foglalkozó minden valamirevaló tanulmány a családi körben eltöltött idő fontosságát, a strukturálatlan, szabad játék fontosságát és a csendes elvonulásra biztosított lehetőség fontosságát hangsúlyozza. Mindezek tükrében nem csupán arrogáns, de kifejezetten veszélyes az a vélemény, hogy az iskola tudja csak igazán, mi a jó a gyereknek, figyelembe véve, hogy teljes mértékben szembe megy ezekkel a szempontokkal. Az egész napos, folyamatos, strukturált tevékenység, irányított játék, fejlesztés, gyakorlás, tanulás szellemileg és érzelmileg is teljesen kimeríti a gyerekeket. Ezen túlmenően pedig minimálisra csökkenti az időt és lehetőséget a gyermekek egészséges fejlődéséhez elengedhetetlenül és folyamatosan szükséges minőségek - a biztonságérzet, szeretet, fészekmeleg, gondoskodás - megtapasztalására.