Folytassák az RTL KLUB-on a Szerelemben, háborúban sorozatot!!!!!

Kedves petíciót aláíró „Nézőtársaim”!

Azt hiszem, valamennyien azért vagyunk itt, mert ismét alapjaiban rengtek meg reményeink. Reményeink, amelyek azt hiszem, már rég nincsenek. Szóval arra kérem Önöket (Benneteket), nosztalgiázzunk egy kicsit.

Emlékezzünk a békebeli szép időkre, amikor még a televízió értéket közvetített és üzenjünk ezzel azoknak, akik bennünket nézőket szimplán „nézettségi indexet növelő statisztikai adatnak” tekintenek.

Azokra az időkre, 

amikor még nem voltak Magyarországon kereskedelmi csatornák (nem indult be a központosított népbutítás), 

amikor még hétfőn adásszünet volt (és generációk egész sora nőtt fel úgy, hogy annak az egy napnak televízió nélkül bárki hiányát érezte volna), 

amikor a közszolgálati csatornákon olyan televíziós személyiségek „szolgálták” a köz javát, akikre adott esetben egy egész ország nézhetett fel, és gyakori megjelenésükkel, nem mellesleg lózungoktól mentes hiteles személyiségükkel szinte családtagokká váltak a magyar háztartások ezreiben,

amikor egyetlen Rádió- és TV újság volt forgalomban, de ami abba bele volt írva, az szent és sérthetetlen volt, és a műsorváltozásról – ha előfordult kedvesen mosolygó bemondók tájékoztattak, sűrű bocsánatkérések közepette, 

amikor a műsoridőt egy hétvégén nem azzal töltötték ki a közszolgálati csatornák szerkesztői, hogy az előző esti adásokat másnap délután megismételték, 

amikor a család megszokott, kedvenc sorozataira ugyan egy-egy hetet kellett várni, de amikor arra került a sor, az ismerős főcím vagy szignál óramű pontossággal mindig felcsendült, 

amikor egy családban még csak egy TV-készülék volt, és egy jó kis esti film, vagy hétvégi matiné családok ezreit ültette a TV elé, felhőtlen szórakozást ígérve,

amikor nem volt 555 műholdas csatorna, de az a kettő vagy három, vagy akárhány nézhető volt, mert tartalmas műsorokkal volt tele, 

amikor a háttér-televíziózás fogalma még ismeretlen volt, 

és nem utolsósorban azokra az időkre, amikor még nem IQ-hiányos, magukat vérprofinak nevező „kultúrbunkók” készítettek műsorokat és döntöttek arról, hogy mi menjen adásba vagy maradjon adásban, az ugyancsak IQ-hiányos és egyre inkább igénytelen nézők jelentős táborának kedvét kiszolgálva. 

Mert bár protokoll és illemtanárként mindig az elfogadásra tanítom a tanítványaimat, vannak dolgok, amelyek még e szemszögből nézve is vérlázítónak számítanak. És az a fajta magatartás, amit „minden kereskedelmi csatornák gyöngye” ezúttal meglépett, valóban túlmegy minden határon. 

Reálisan nézve a dolgot, azonban meg kell állapítanunk, hogy bármennyire is fel vagyunk háborodva, a dolog tulajdonképpen mégsem olyan meglepő. Mihez is kezdhetne egy a nívós műsorkészítést és műsorszerkesztést hírből sem ismerő csatorna egy ilyen témájú és beállítottságú sorozattal? Ahogy semmi, de semmi keresnivalója egy ilyen sorozatnak, a rengeteg igénytelen, elvtelen és erkölcstelen, s mindemellett még ráadásul élvezhetetlen és nézhetetlen szenny közt. 

Ha őszinték akarunk lenni, ezt a sorozatot inkább a közszolgálati televíziónak kellett volna műsorra tűznie, és ha jól képviseljük a sorozat érdekeit, akár még ez is megtörténhet. Mert aki utánanézett egy kicsit, miről is szól ez a történet, az azért tudja, hogy a „külcsín” mögött a „belbecs” egyáltalán nem elhanyagolható. 

Amíg mindannyiunk megnyugtatására nem rendeződnek a dolgok, mindenki találhat magának vigaszt az egyik legnagyobb videó megosztó portálon, ahová a kurtseyitsura összetételt beírva megtekinthető a teljes sorozat HD minőségben, eredeti nyelven. A történet fonala nagyvonalakban így is követhető, és a felvételek szemet gyönyörködtetőek…

És még valami. Állítólag fogyasztói társadalomban élünk, ahol a fogyasztónak lehetnek igényei. Nos, igényekben nincs hiány, a probléma az, hogy nincs, aki ezeket az igényeket teljesíteni tudja. A nézettségi indexekről szóló mesék majd akkor lesznek hitelesek, ha eljutunk végre odáig, hogy teljesen mindegy mennyi és milyen tévécsatorna próbál a piacra betörni, mi nézők nem tévécsatornát, hanem kizárólag műsort választunk egy rendelkezésre álló adatbázisból. És csakis olyan műsort, ami a valós igényeinknek tényleg megfelel, és ebben nem korlátoz bennünket senki és semmi. (Ha mégis, felelős fogyasztóként megtaláljuk azt a fórumot, amely sérelmeinkre jogorvoslatot jelenthet.) Sajnos, ez az idő még nem jött el. De azt szokták mondani, a remény hal meg utoljára…  

Ha nem lett volna egyértelmű, természetesen én is a mellé teszem a voksom, hogy szeretném látni a folytatást, és ha „ők” húzták el a mézesmadzagot, hát „itt és most”.