Az ukrán háború ellen

Én azt tapasztalom, hogy a magyarországi magyarok többségét annyira nem izgatja, hogy mi történik a mostani határon kívül rekedt magyarokkal. Megy a nagy magyarkodás, így Trianon meg úgy ősi hun-szkíta gyökerek, meg felkötjük a kardot - ez mind üres locsogás, ülve a fotelben a sörrel meg a tv előtt. Az sem érdekelte az átlag pestit, mikor Jugóban bombázták a magyarokat, és az sem, hogy kárpátaljaiakat visznek egy értelmetlen háborúba. Hol vannak a mellüket döngető, heti hírleveleket küldözgető, magyarkodó tömegek? Hol vannak a nagy magyar ódákat zengő "panelsámánok"?  Csak ezen körök hírlevélrendszerében több ezer ember van. Minden városban van ilyen, vagy hasonló szerveződés - mert a rovásírások erről beszélnek. Szerintem a magyarkodásuk kimerül a teliholdnál történő dobolásban, mert egy ilyen petíciót hogy csak 4 ezren írnak alá, az szégyen a Nagy Magyar Nemzetre. Nem beszéve arról, hogy a háború kezdete óta egy magyar forrást-szervezetet sem láttam közösségi oldalakon, és nem kaptam ezek szerveződésektől egy olyan hírlevelet sem, amiben legalább részvétüket fejezték volna ki a kinti magyarok felé. Lehet, hogy csak engem került ki ez az infó? Több listán rajta vagyok, de nem! Én büszke vagyok arra, hogy kárpátaljai vagyok, mert nekünk meg kellett és most még inkább meg kell majd küzdeni ezért, amit itt szerepként játszanak sokan - ráadásul a magyarkodás a bevételi forrásuk, ebből csinálnak üzletet. Akkor kell szót emelni, mikor baj van, nem pedig nyomatni a begyakorolt sablon szöveget a Nagy Magyar Nemzetről, meg a múltról. A múlt elmúlt- sem Attila, sem Árpád nem hagyta volna, hogy a törzseit gyilkoják. Hát itt van a nagy meghasonlás: mikor a tettek mást mutatnak, mint az üres szavak. Egy egész országnyi magyarból négyezer aláírás hónapok alatt - ezek a számok önmagukért beszélnek. No comment.