Az ukrán háború ellen

Mi sajnos nem tehetünk arról, hogy a határ túloldalán születtünk, élünk. Nagyon sok megkülönböztetésben, küszködésben volt részünk, hogy eleve az ukrán államnyelvet egyáltalán, vagy nehezen beszéljük. Kinéznek minket a bankokból, szúrós szeműen a hivatalokban, dünnyögve, vagy egyáltalán nem segítenek az ukrán nyelvű papírok kitöltéseiben. Jó pár ismerősöm is úgy került el kelet Ukrajnába harcolni, mert szerencsétlen azt sem értette mi volt az idegen nyelvű papíron amit aláírattak vele az orvosi kivizsgálás során. Visszaút nincs, vagy börtön....
Elkeseredettségünkben igyekszünk mi asszonyok minden eszközzel nyomást gyakorolni a vezetőségre (tüntetéssel, útlezárással), http://www.refradio.eu/radio/sion/mutat/4179/  https://www.facebook.com/niki950708/media_set?set=a.743028145759019.1073741864.100001555226909&type=1hogy legalább egy picit belássák, mi magyar emberek vagyunk, külön település, külön világ, nem vagyunk hajlandóak a férjeinket, fiainkat ukrán-orosz háborúba engedni, ahol semmi esélyük az orosz felszereltséggel szemben.....
Egyszerűen nem tudom mikor lesz már vége a szenvedéseinknek, ahogy telik az idő annál nehezebb, csak azért, mert pár kilóméterrel odébb került a határvonal.... A tegnapi "vojenkomát" tüntetés előtt az egyik felettes katona közzénk köpött és azt mondta "ezt nektek magyarok" Pedig mi soha nem ártottunk nekik, mindig csendben életünk. Jó volna valóban egy kis segítség, hogy ne nyomjanak el teljesen...ha már nem késő...