Az akác legyen hungarikum!

Váci Mihály: Akác a forgószélben



Kit bármilyen szél eltéphet a tőtől,
s amelyen lombja kivirult- a földtől,
- csak lenge gyom, mely az avarból nőtt föl.

Súlyos magként hullottam én a mélybe ,
átjárt, feszített íze, hűvössége,
s ott nyílt ki szívem, mint két sziklevélke.

S most átkarolom millió győkérrel,
szívós, görcsösen tartó öleléssel
mi engem nevelt,- nem engedem én el!

Életünk frissen nyílt barázda-mélye,
hasgató árkai, jó televénye,
botlasztó hantjai, szik-keménysége,

bennetek fogantam!- Már nincs egy rög se,
melyhez ezer hajszálgyökér ne kötne,
s mit gyökeremmel ne én fognék össze!

Mint könyörgő ujjak, úgy kulcsolódom
minden omló göröngyre, s úgy fonódom,
hogy körülöttem a táj szét ne hulljon.

Gyökereim egyetlen porszemet sem
engednek szoródni forgószelekben.
Égő szik ez- de benne gyökereztem!

Tövises és virágzó szerelemmel
karollak, drága föld! Te se engedj el!
Ne engedj szállni a szelekkel!

forrás: mindorokke-szerelem.bloglap.hu