Adjátok vissza gyermekeinket!

Kb 20 az 5-höz arányban foglalnak mellettünk állást a különféle szakemberek, intézmények. Vannak ezenfelül vegyes véleményűek is. Például a kiemeléskori védőnő és gyermekjólétis, akik világosan leírták és letanúzták, hogy szeretetben sok foglalkozással nevelt, egészséges gyerekekről van szó, annak ellenére, hogy krízishelyzet alakult ki.

Az pedig egy egyszerű félreértés, hogy bárkitől valaha azt kértem volna, hogy etesse-gondozza-vigyázza helyettünk a gyerekeinket. Valóban kértem segítséget a családgondozóktól, hogy segítsenek megoldani a helyzetünket. Az ilyen szolgálatokat tudtommal ecélből hozták létre, családok és gyermekek védelmére, segítésére. Én pl: családok átmeneti otthonára gondoltam, vagy orvosra, vagy használható tanácsra. Nem a fiaink elvételére. Azóta is folymatosan a legnagyobb igyekezettel vagyunk jelen életükben. Hiába szűkek és voltak még szűkebbek az együtt töltött perceink, ezeket a legaktívabb törődéssel töltjük ki. A szülő és (kis)gyermek mindig szoros egységet képez, akkor is ha a szülő nem a lehető legtökéletesebb. Szerintem csak az olyan nagyon etrém esetek lehetnek kivételek, amikor a gyereket szinte agyonverik, éheztetik, szexuálisan zaklatják.

Nem gonosz, aki nem papagáj. A gondolkodó és kritikus embereket szeretem leginkább, ezért akartunk filozófiafalut is, de a tények pontos ismeretében következetes gondolatok és az ösztönös érzelmek érnek csak valamit a szeretet törvényével összhangban.

Nem véletlenül nem pl a Blikk írt rólunk, hanem a Nők Lapja. Van azért különbség.

Ha nem hiszed mindezt el, legjobb módja annak, hogy szavaink igazáról meggyőződj, hogy meglátogatsz minket és eltöltesz körünkben pár napot. Bármikor szívesen várunk! Komolyan!

A bírónak is felvetettük, hogy jöjjön el személyesen egy kapcsolattartásra és tartson helyi tárgyalást. Sajnos nem élt a lehetőséggel.