Adjátok vissza gyermekeinket!

Amikor a gyerekeket a nagyszülőkhöz helyezték (2010!), ez a döntés helyesnek mondható volt(!), nem is fellebbeztük meg. Egy teljes élethelyzeti válságban voltunk és mi magunk kértünk segítséget. Eredeti élettervünk (filozófiafalu) nem sikerült, hosszú kínlódás után kikerültünk egy falutól 8 kmre lévő, homoktalajú, közművek nélküli tanyára, ahol két pici gyerekkel kellett volna megteremtenünk családjainktól messze és konfliktusban az önfenntartást. Másfél évig kínlódtunk, aztán minden vonalon kimerültünk és a fejünkre dőlt az egész. A gyerekeket itt sem érte egyébként semmi sérelem, ezt az akkor illetékes hatóságok és a rendőrség is egységesen megállapította. (Hogy ez mennyire igaz, arról nézd meg Youtube-on a Kálfilm és Rókusfilm videókat!) Ebből a válságból pár hónap alatt, 2011(!) elejére kilábaltunk (modern lakhatás, pénzkereső munka, az apai nagycsaláddal a kapcsolat rendezése, stb.). Innéttől vitatjuk, hogy miért szükséges a gyerekek másnál nevelkedése. A bíróságon a vita arról zajlik, milyen a személyiségállapotunk, járunk e megfelelő végzettségű pszichológushoz-pszichiáterhez. A többség szerint (és az élet gyakorlata szerint) "normálisak" vagyunk, de az egyik szakértő páros szerint nem, és a többi ellenében ennek a véleményét fogadta el a bíróság, mely szerint személyiségzavarunk van. (Ne kérdezd a logikát, hogy ha egy gyerek nálunk van és őt nem veszélyezteti a feltételezett személyiségállapot, a másik kettőt miért... a hivatalos indoklás szerint három gyerek túl nagy stressz lenne számunkra.) A 2103(!)-as bírói döntés még nem jogerős, csak elsőfok! Különben a honlap és a tvriport tartalmazza ezeket az információkat, csak nem ennyire összeszedetten.