A szociális ágazat megfelelő anyagi és erkölcsi elismerése

Tűrhetetlen, hogy a szociális szférában megkeresett jövedelemből nem lehet méltóságot megőrizve megélni. Hat év felsőoktatásban részesült képzést követően is a normális megélhetést alapul véve - nagyon alacsony a jövedelmem. Utazásra,nyári regenerálódásra nem tudok költeni, pedig van mit kipihenni, hiszen munkatársaimmal, e területen tevékenykedőknek nagyon sok lelki terhet kell elhordoznunk. Gyakori 10-15 évenként ezen a területen is - mint más segítő hivatás gyakorlóknál - a kiégés veszélye. Sokan külföldre mennek, mert a legalapvetőbb szükségleteket (lakásfenntartás, élelem, ruházkodás, gyógyszerek, utazási költségek, gyermekek felneveléséhez szükséges anyagi javak költségeit) a fizetés nem fedezi.Pedig más ágazatban dolgozók is olyan helyre szeretnék bölcsődébe járatni gyermeküket, elhelyezni súlyos állapotú hozzátartozójukat, ahol nem cserélődnek folyamatosan a dolgozók és örömmel látják el szeretteiket, mert olyan anyagi gondok terhét nem cipelik, melyek más ágazatokban szinte ismeretlen.
Kérem demokratikus viszonyulásukat a kérdéshez, ne csak a pedagógusok és egészségügyi dolgozók helyzetével foglalkozzanak, hanem becsüljék meg azokat a dolgozókat is, akik a szociális területen végeznek naponta lelket és testet kimerítő nehéz munkát. Nagyon kérjük, hogy intézkedjenek, mert szégyenteljes úgy megélni, hogy gyermekeim nem látják az anyagi megbecsülésünket.Vajon a következő generáció szívesen jön majd erre a területre dolgozni, ha ennyi küszködésnek a szemtanúja?
Tisztelettel: Baranyainé K. Márta mentálhigiénés munkatárs