Veszélyben a művészvagyon

Ez a kormányzat mindent lenyúl. Ahogy lenyúlta a magánpénztári vagyont, ugyanúgy lenyúlja a mi kicsike vagyonunkat és lehetőségeinket is, és ehhez olyan komisszárt, sőt smasszert alkalmaz, mint a megjelenésében és gondolkodásában őstulok Szőcs Géza, aki a funkciójáért az anyját is eladná, akiben annyi tisztesség nincs, mint egy elnyomott tetűben. Túl sok illúziónk a tiltakozásunk eredményét illetően nem igen lehet, de ha befogjuk a szánkat, még azt hiszi a kormányzat, hogy örülünk neki, amikor a saját, általunk használt WC-papírral letörli a szánkról a félelemtől kicsorduló nyálat... Hát van mitől félni! Itt nem lesz irgalom, mert ennek a kormányzatnak nincs szüksége művészetre és a kor művészi visszaigazolására, illetve megfestésére, ez a kormányzat Shakespeare tükrét összetörné és a szilánkokat legszívesebben beledörzsölné a tiltakozók lelkébe. Talán ha tüntetnénk, talán ha... bár az se igen használna, hiszen a tűzoltók ellen is eljárás indul... mindenki ellen, aki nem akarja tolni a szekerüket az általuk örökre meghatározottnak vélt irányba. Az a legkisebb rossz, hogy veszélyben van a művészvagyon, sokkal nagyobb, hogy a művész szólásszabadsága is, illetve nem bánják, ha otthon ugat, fórumot ehhez nem biztosítanak biztosítanak, és a négy fal között - miként azt tapasztalhattuk a télen, amikor százak hűltek ki a saját lakásukban és hűltek át a másvilágra - mindenki úgy döglik éhen, ahogy jól esik neki, ez a hatalom mossa a kezeit. Kísértetisen kezd emlékeztetni egy már rég letűntnek vélt hatalomra és annak módszereire.